Végre valaki

Trubanék fogták az egész stábjukat, és átköltöztették Kelet-Szlovákiába, Kassára, és innen indulva járják a régiót. Természetesen kampányidőszakban ez nem meglepő: hirtelen minden politikusnak eszébe jutott, hogy Pozsonyon kívül is van élet, és nem győzik hangsúlyozni a régiók fontosságát. A PS-Spolu lépése két dologban különbözik a megszokott választások előtti hakniktól. Az első az alaposság: nemcsak néhány jelölt vette a nyakába az országot, hanem a teljes csapat, és nem valamelyik szépreményű, de ismeretlen politikuspalánta vezeti, hanem maga Truban, ami szintén azt jelzi a választóknak, hogy a PS a keleti országrészt is komolyan veszi. A második ennél is fontosabb: A PS nyílt háborút indított a szélsőséges ĽSNS ellen, és nem csak a szavak szintjén. Az elmúlt hetekben 

Truban delegációja több városban is megjelent, ahol Kotlebáék gyűlést tartottak volna, és többször megfutamították a zöldingeseket. 

Természetesen nem a PS az egyetlen párt, amely a Kotlebáék elleni fellépést sürgeti. Az Alojz Hlina vezette KDH egy ideje elég komolyan veszi ezt a harcot, és a tüntetésekbe más pártok képviselői is beszállnak. A PS azonban ezt szervezetten, látványosan teszi, és ezzel sikerült tematizálnia a kampányt...

Kotlebáék egyik erőssége épp abban rejlik, hogy jelen vannak a kisebb településeken is, főleg Közép-Kelet-Szlovákiában, ahol – konkurencia hiányában – olyan hazugságokat terjesztenek, amilyeneket csak akarnak. A helyi civilek között mindig akad, aki felszólal ellenük, de ez sokszor kevés, mert a ĽSNS szervezetten, brigádokban érkezik, és lehurrogják, megfélemlítik azokat, akik ellent mernek mondani nekik egy-egy gyűlésen. 

Egy hőbörgő zöldingesekkel teli kultúrházban ugyanis teljesen mindegy, hogy a „demokratikus pártok” Pozsonyban hány sajtótájékoztatón ítélték el Kotlebáékat.

Őket ez nem nagyon zavarja, a helyiek pedig nem tudnak mit kezdeni az üres szavakkal. Ezért fontos a PS kezdeményezése: azzal, hogy látványosan megjelenik a helyszínen, több dolgot is elér. Egyrészt megerősíti azokat, akik eleve szemben álltak a szélsőségesekkel, hogy nincsenek egyedül. Másrészt gondolkodásra késztethetik a Kotlebával szimpatizálókat, főleg, ha azok azt látják, hogy a főnökség megretten és fejvesztett visszavonulásba kezd. És persze üzennek Kotlebának is: már nem garázdálkodhat nyugodtan az ország kevésbé fejlett részein, populista ígéretekkel megváltást ígérve mindenkinek.

Be kell látni, nem működik az eddigi módszer, hogy ignoráljuk Kotlebáékat. 

Ha kiszorítják őket a sajtóból, kiépítik a saját csatornáikat, ha mainstream politikusok nyilvánosan átnéznek rajtuk, akkor zárt ajtók mögött fognak egyezkedni. Szemtől szemben viszont meglepően könnyen zavarba lehet őket hozni.

Kotleba négyéves regnálása Besztercebánya megyében megmutatta, hogy képtelenek tényleges megoldásokat nyújtani, a közvagyont elprédálják, a saját családtagjaikat juttatják pozícióba. Klientizmus, inkompetencia, nepotizmus – leginkább ezek a szavak jellemzik megyefőnökségét. 

Ha valaki kételkedne, nézze meg a híreket – a hétvégén a megye nagy részén leállt a buszközlekedés Kotleba egyik rosszul, versenytárgyalás nélkül megkötött szerződése miatt. Akinek nincs autója, az nem tudott eljutni a kórházba, a munkahelyére, a családjához. Ezek azok a dolgok, amelyek közvetlenül érintik az embereket, nem a szélsőségesek által terjesztett összeesküvés-elméletek. És sajnos ez vár ránk akkor is, ha Kotleba és sleppje kormányra kerülne.

A PS felvette a kesztyűt, reméljük, minél többen csatlakoznak hozzájuk, pártszínektől függetlenül. És reméljük azt is, hogy a lendület kitart a választás után is, és a politikusok nem felejtik el újabb négy évre a Pozsonyon kívüli Szlovákiát.