Végre

Forró Krisztiánra nem kis feladat vár, hogy egyben tartsa az új pártot, melynek soraiban ambiciózus fiatalok ugyanúgy vannak, mint öreg mamelukok. A friss lendületet évtizedes sérelmek fékezik, a kiegyezésnek elég komoly ellenzéke volt itt is, ott is. Forrónak ezeket a kilengéseket csírájában kell elfojtania, amiben nyilván szüksége lesz Sólymos László és Mózes Szabolcs segítségére is. Csak így lehet ugyanis garantálni, hogy kifelé a párt egységesnek tűnjön, és ez kulcsfontosságú annak érdekében, hogy komolyan tudjuk venni a Szövetséget. Mert ha valaki hetente az asztal borításával fog fenyegetőzni, vagy Pozsonyba, illetve Budapestre fut sírni a problémáival, akkor baj lesz.

Van néhány dolog, amit a Szövetségnek gyorsan tisztáznia kell, ha el akarja nyerni az emberek bizalmát. Ezek már az eddigi sajtótájékoztatókon is rendszeresen felmerültek, és a jövőben is előjönnek. Jó lenne világosan állást foglalni, mert az eddigi sumákolás nem tesz jót a preferenciáknak.

Tisztázni kell a magyar kormányhoz való viszonyt. Ez húzós téma, hiszen Orbán Viktor kormányának megítélése széles skálán mozog a szlovákiai magyarok között, az MKP stratégiai partner volt, a Híddal korábban a Fidesz szóba sem állt. Ugye ott az a rengeteg pénz, amit Orbánék Dél-Szlovákiába öntöttek: ennek egy része valóban hasznos dolgokra ment el, de mindannyian tudjuk, hogy a pénzosztás körül elég sok a kérdőjel is. Az MKP és az Összefogás ezen a téren igazából csak abban versenyzett, hogy ki tud több fotót felmutatni prominens fideszes politikusokkal. A Híd sokkal kritikusabban állt a magyar kormány ügyeihez, ez okozhat némi belső feszültséget. Kár lenne, ha ők is felvennék a szájkosarat.

Mi legyen Gyimesivel? Valamiért Gyimesi Györgyöt egyfajta titokzatos jokerként, rejtélyes enigmaként kezelték eddig a szlovákiai magyar pártok, mintha nem lehetne rajta fogást találni. Pedig a helyzet viszonylag egyszerű: amíg Gyimesi az OĽaNO tagja, addig egy politikai ellenfél, ráadásul a legrosszabb, mert pont azokra a szavazatokra hajt, mint a Szövetség. Ilyen szempontból a haverkodást nem igazán értem, Gyimesi semmi olyat nem tett, amivel kiérdemelte a megkülönböztetett bánásmódot. A kormánykoalícióban az érdekérvényesítő képessége nulla, ha a Kisebbségi Kulturális Alap szétverését nézzük, a tevékenysége inkább káros. Bizonyos hangok szerint be kéne őt venni a Szövetségbe, mert ő hozhatja azt a plusz szavazatszámot, ami átbillenti a pártot a parlamenti küszöbön. Ez nonszensz, a Szövetségnek hitelességi problémái vannak, ezt nem Gyimesi fogja megoldani. Program kell, munka és egységes fellépés. Ráadásul ha az előző választás számaiból indulunk ki, Gyimesi nem hozna túl sok karikát. Nyilván a popularitása azóta nagyot nőtt, de a tevékenysége nagyon megosztó, sokakat el is taszít. Ráadásul pont azok körében népszerű, akik eleve ellenezték a magyar kiegyezést. Kérdés, ha fellépne a közös listára, ezek a rajongók vele maradnának-e. Ez sem lesz könnyű döntés, de ideje á-t vagy b-t mondani vele kapcsolatban.

Szövetségeseket kell keresni. Ott a KDH, ami szuper, de ők is a parlamenti küszöbön billegnek. OĽaNO? Miért ne? SaS – talán, bár túl sok közös pont nincs, plusz Korčok és Klus magyarellenes kirohanásait azért ne felejtsük. Kollár? Ő mindenkivel meg tud egyezni, ha abban érdekelt. PS? Na, azt megnézem.

Ficóval és Kotlebával nyilván nem. És hát ott a Hlas, avagy a Smer Light, élén Peter Pellegrinivel, aki feltehetően elsőként kapja majd a kormányalakítási megbízatást a következő parlamenti választás után. Nyilván örülne egy magyar pártnak a kormányában, amely megbízhatóan szavazna, nem ugrálna, és néhány kulturális engedménnyel ki lehet szúrni a szemét. Nehéz lesz nemet mondani az ajánlatára, pedig azt kell majd tenni.

Ezek mellett a stratégiai döntések mellett pedig bele kell állni a konkrét, helyi ügyekbe. Magától értetődő a kórházak ügye és az útépítés: aktuális témák, mindenkit érintenek, nem igazán lehet rosszul kijönni a felvállalásukból. Sok a károgó, de sokan vannak azok is, akik örülnének a Szövetség sikerének. Jó lenne, ha létezne egy olyan magyar párt, akire nem a „kisebbik rossz” elvén kell leadni a szavazatunkat. Meglátjuk.