Védeni, de nem a munkától

Míg Németországban vagy Franciaországban a munkavállaló védelme történelmi folyamat eredménye, a keleti végeken a munkajogi szabályozás általában a kommunista 40 évből ránk maradt normarendszer folyamatos toldozgatása. Hiába nézünk irigykedve a német vagy francia munkavállalókra, az őket képviselő érdekvédelmi szervezetek komoly harcok árán, évtizedek alatt érték el a védelem azon fokát, amelyről itt csak álmodhatunk. Ezért is olyan nehéz újabban változtatni rajta. A szlovák munkatörvénykönyv módosítása ezúttal a jobbak közé sorolható. Hiába kiabálnak a szakszervezetek, az elbocsátott vagy elbocsátandó munkatárs eddigi végkielégítése és párhuzamosan zajló felmondási ideje a magmaradó és munkát végző alkalmazottakkal szemben volt igazságtalan. A nem flexibilis munkaidő mindenki kezét megkötné, a túlórakezelés újabb formája (ma esetleg többet, rosszabb időkben kevesebbet) pedig a szezonális jellegű vállalkozásoknak hatalmas előny, s ezután talán nem fognak annyira félni a munkahelyteremtéstől. Ha emellé beszámítjuk, mit vár el a munkajogi szabályozás a kényszervállalkozások eltörlésekor, akkor jó egyensúlyi helyzet alakulhat ki.

Amit viszont semmilyen munkajogi szabályozás nem tartalmazhat, az a méltányosság és tisztesség elve. Szidtuk ám sokan a multikat évekig, aztán eljött a válság, és a legnagyobb multicégek csökkentették a munkahetet, kisebb bért adtak, de megtartották a munkatársakat. Azokat, akik addig hajtották a hasznot, és hajtják most is, a konszolidáció időszakában. Kultúra kérdése az egész: ha nekem dolgozol akkor, amikor jól megy és én profitálok belőle, akkor a bajok idején nem hagylak cserben – akár munkáltatói mottó is lehetne ez a mondat, csak a reklám okán nem írjuk le, melyik cég csúcsmenedzsere nyilatkozta ezt két évvel ezelőtt.

Szlovákiában nagyon fontos, hogy munkahelyek létesüljenek. A munkahellyel, akár kicsi fizetéssel is rendelkező embernek van társadalombiztosítása, van biztos pont az életében, van szabadsága, fizetőképes, árukat és szolgáltatásokat vásárol, ezáltal adót fizet és fizeti a társadalombiztosítást. A jó munkajogi szabályozás védi az alkalmazottat – de nem védheti meg egyetlen dologtól: a munkától.

Az előző, a magát baloldalinak nevező kormányzat módosításánál lényegesen jobb született. Még akkor is, ha a túlóradíj a felére csökkent, de ez az egyetlen igazi rossz hír a két napja jóváhagyott jogszabályból.