Vaspor

Tizenkilencedik napja nem lehetett kilátni a ködből, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Joe Biden amerikai elnök találkozott Hszi Csin-ping kínai elnökkel Balin. A Homályos tekintetű homárról elnevezett város széli kiskocsmában ültek, és a pattogó tűz mellett várták a zárórát. El nem tudom képzelni, miről beszélhettek, nézett ki a fehér tájba Ervin. Szerintem arról, milyen nehéz elnöknek lenni, vonta meg a vállát Bandika. Jól kipanaszkodták magukat, koccintottak, aztán mentek a dolgukra. Mi dolga egy elnöknek? – kapta fel a fejét Ervin. Az, hogy más elnökökkel találkozzon – tekintett vissza a ködbe Bandika. Majd elmondta, hogy egy amerikai írónál, valami Bukowskinál egyszer azt olvasta: a legrosszabb dolog, ami egy íróval történhet, hogy találkozik egy másik íróval.

Hozhatnátok egy kis vasport, mert rozsdásodik a kályha, szólt a két, ködbe bámuló munkanélküli barátnak Rózsika, a csapos. Kályhafényporra tetszik gondolni? – élénkült fel Bandika, majd meg is ígérte egyből, hogy másnap még nyitás előtt lesmirglizi a kocsmai kályhát, bekeni kályhafényporral, hogy ismét régi fényében ragyogjon. Rózsika hálából elmesélte, hogy mivel már mindent interneten rendel, beírta a vasport is a keresőbe. Évekig az öreganyám után maradt vasport használtam, el volt neki rakva egy szögletes szódabikarbónás dobozban. De tavaly elfogyott. Szóval beírtam, hogy vaspor, kidobta, hogy vaspor.hu, szuper, megvan, rákattintok, erre kijött egy zalai falu, Vaspör község hivatalos oldala, hát elkezdtem olvasni azt. Ervin a térdére csapott, végre valami izgalom a nagy ködben. Meg is kérte Rózsikát, hogy javítsa fel a Kofolájukat egy-egy stampedli rummal, és mesélje el, miről nevezetes ez a bizonyos zalai Vaspör. Rózsikát sosem hagyja cserben az üzleti érzéke, így most is azonnal kihozta a rumokat, és csak utána árulta el, hogy Vaspör éppen arról lehetne híres, hogy nem híres az ég világon semmiről. Nincs pálos romja, sem régi kastélya, de még a török sem dúlta fel, és a fontos kereskedelmi útvonalak is elkerülték. Jelentéktelensége még Klebelsberg Kunónak is feltűnt, úgyhogy az 1920-as években iskolát alapított a községben, a harangláb szomszédságában. Templom híján itt tartották a szentmiséket is, amikor aztán az ezredfordulón megszűnt az iskola, átalakították templommá. Bandika és Ervin azonnal elhatározták, hogy odautaznak. Szerintem én oda is költözöm, kortyolt egyet Bandika. Én nem, de ez még változhat, tekintett ki ismét a ködbe Ervin. Rózsika rezzenéstelen tokával vette tudomásul a fejleményeket, majd megkérte a két jó barátot, hogy a kályháról se feledkezzenek meg.

A szerző a Vasárnap munkatársa