Van-e igazság az egészségügyben?

Véget ér az egészségügyi dolgozók első – „legvalódibb” – sztrájkja Szlovákiában, vagy még lesz folytatása? Szerdán olyan megegyezés született a béremelésről, mely megfelel az alkalmazottaknak, de nem megy túl a kórházak anyagi lehetőségein.

Engedett mindkét fél, emelkednek a bérek, de a kórházaknak racionalizálniuk kell működésüket, hogy a szükséges anyagiakat elő tudják teremteni, vagyis csökkenteniük kell az alkalmazottak számát. Az Orvosi Szakszervezet (LOZ) ugyan sztrájkkészültségben marad, sőt azzal fenyegetőzik, hogy jövő héttől nem vállalnak ügyeletet az orvosok, kérdéses azonban, hogy hányan maradnak a sztrájkolók.

A bérmegállapodás azonban egyelőre csak a legnagyobb, többségében a megyei székhelyeken lévő egyetemi kórházakra vonatkozik, melyek még mindig az egészségügyi minisztérium hatáskörében vannak. A megegyezést a nagyobbik, országos lefedettséggel rendelkező érdekvédelmi szerv, az Egészségügyben és a Szociális Szolgáltatásokban Dolgozók Szakszervezete (SOZ) kötötte a nagy kórházak szervezetével, a Szlovákiai Egyetemi Kórházak Szövetségével (AFNS). A megegyezés szerint ebben az évben, két részletben, mintegy 20 százalékkal emelkedik az alkalmazottak bére. Az első emelés május elsejétől érvényes, 7 százalékkal nő az alapbér és 3 százalékkal – a teljesítmény arányában – a mozgó bér. A második része a megállapodásnak december elsejétől lép érvénybe, ekkor 6 százalékkal nő az alapbér és 4 százalék jut a mozgó bérre. A kisebb kórházak szövetségével – Szlovákiai Kórházak Szövetsége (ANS) – még mindig tárgyal a SOZ, igaz ezek alkalmazottai – egy-két kivételtől eltekintve nem sztrájkoltak. A megállapodást nem tartja elfogadhatónak a sztrájkot meghirdető, szervező szakszervezet, a LOZ. Ez – legalábbis a sztrájk előtt – csak a nagy kórházakban rendelkezett némi befolyással, vagyis tagságának zöme innét került ki. A kisebb kórházakban „nem is hallottak” róluk, nincs alapszervezetük.

Ez volt a „legvalódibb” sztrájk, vagyis az alkalmazottak most álltak legközelebb a teljes munkabeszüntetéshez. A LOZ által meghirdetett feltételek szerint csak a halaszthatatlan kezeléseket végezték el, a tervezett műtéteket a sztrájkban résztvevők orvosok nem végezték el a munkabeszüntetés idején. Ebben mutatkozott meg a sztrájk „valódisága”, ugyanis az egyszerű halandó, aki súlyos vagy kevésbé súlyos betegséggel érkezett az intézménybe, csak a SZTRÁJK feliratú kitűzőről vette észre, hogy az őt operáló orvos tulajdonképpen nem dolgozik. A tervezett műtéteket azonban valóban későbbre halasztották, Katarína Sedláková, a Pozsonyi Egyetemi Kórház gyógykezelésért felelős igazgatóhelyettese szerint az ambuláns kezelések száma 50, az elvégzett műtétek és a kórházi kezelésre érkezett betegek száma 30 százalékkal csökkent.

Mik (voltak) a követelések?

Ugyan a sztrájk vége felé a LOZ szerette volna elhitetni – a sztrájkolókkal is –, hogy „nemesebb” célokért küzdenek, mint a piszkos anyagiak, de valójában az alapkövetelés a béremelés volt. Ehhez társult aztán felépítményként az egyetemi kórházak részvénytársaságokká való átalakításának megtiltása, a közalkalmazotti státus visszaállítása a kórházak alkalmazottai számára és a mindig közkedvelt jelszó: Több pénzt az egészségügybe!

A bérek

Az alapbérek valóban nyomorúságosak, kevés olyan egyetemi szak van, melyek abszolvensei elfogadhatónak tartanák, hogy első havi fizetésük kevesebb legyen, mint 10 ezer korona. Az orvosi szak – még ha elég hihetetlen is – ilyennek számít. A kezdő orvosok bruttó bére alig haladja meg a tízezer koronát, és még néhány évet tanulniuk kell, hogy önállóan dolgozhassanak. Az évekkel és a szakvizsgákkal emelkednek a bérek is, de egy 20 éves praxissal és több szakvizsgával rendelkező orvos bruttó alapbére is csak a 25 ezer korona körül mozog. Ez még kiegészül a vállalt ügyeletekért járó fizetéssel, így elérheti a 30–35 ezer koronát is. A nővérek bére ennél is rosszabb, bruttóban átlagosan alig éri el a 13–15 ezer koronát. Ebben már benne van az ügyeletekért kapott pénz is. Ehhez kapcsolódik az a követelés is, hogy az orvosok, ápolónővérek újra közalkalmazotti státusba szeretnének kerülni. Ezzel ugyanis biztosítanák maguknak az éves – ugyan szerény, 5–6 százalékos – béremelést, mely azért mégis valami. Ez azonban elég furcsa helyzetet idézne elő abból a szempontból, hogy a kórházak többsége nem a kormány hatáskörébe tartozik, és nem túl etikus dolog központilag megszabni, hogy mennyi legyen a béremelés ott, ahol nem az állam osztja a pénzt. A bérezésnél nem lehet megkerülni a hálapénz problémáját sem. Egyes becslések szerint további milliárdokat juttat a lakosság közvetlenül az orvosok zsebébe, vagyis azt mondhatnánk, hogy az orvosok fizetéséhez ezt is hozzá kellene számítani. Ezzel csak az a gond, hogy a hálapénz nem egyenletesen oszlik meg, és természetesen ebből is azoknak csurran a legkevesebb, akiknek legalacsonyabb a fizetésük.

Nem akarunk részvénytársaságokat!

... mondják a sztrájkolók, mert azok csak kizsákmányolnak bennünket, és a nyereséget a tulajdonosok teszik zsebre. Az egészségügyi reform egyik alapelve, hogy tiszta helyzetet kell teremteni, vagyis meg kell mutatni, hogy melyik a rosszul működő, veszteséges, és melyik a jól működő, nyereséges intézmény. Ezt Rudolf Zajac egészségügyi miniszter – és más gazdasági szakemberek – szerint a leghatékonyabban a részvénytársasági vállalati forma tudja megmutatni. A nyereség egy gazdasági mutató, mely jelzi, mi működik jól, mi roszszul. A korábbi vállalati forma rendre oda vezetett, hogy az intézmény hatalmas veszteséggel zárta az évet, és a hiányt a fenntartóval fizettette meg. A nagy kórházak esetében az állam a fenntartó még ma is, így a veszteséget az adóból kellett előteremteni. Az átalakításnak még egy haszna van (lenne): végre elkészül egy pontos leltár, sok esetben ugyanis az sem világos, hogy mekkora vagyonnal rendelkeznek az intézmények. Szó sincs arról – legalábbis egyelőre –, hogy a részvénytársasággá alakult kórház magánkézbe vándorol. A tulajdonos marad az állam, sőt a törvény azt is kimondja, hogy a részvények 51 százalékának állami tulajdonban is kell maradnia. Vagyis ha egyszer nyereséget is termel majd véletlenül valamelyik intézmény, akkor az az állami költségvetésbe kerül.

Kell-e több pénz?

Az egészségügyben uralkodó pénzhiányt a rendszerben dolgozók általában a kevés pénz számlájára írják. Mondják alig éri el a GDP 6 százalékát, ami összehasonlítva a fejlett államokkal, ahol ez az érték 10 százalékot is eléri, tarthatatlan, ennyiből nem lehet kijönni. Ennek kissé ellentmond, hogy Németországban is sztrájkolnak az orvosok, ahol pedig a költségvetés jóval bőkezűbb, mint Szlovákiában. Ne feledjük, hogy évente mintegy 100 milliárd korona jut az egészségügyre, ami az éves állami költségvetéshez mérve jelentős összeg. Ennek csak egy része származik közvetlenül az állami költségvetésből – mintegy 25 milliárd korona – a többit egészségbiztosítási járulékként és egyéb térítési címeken – térítési díj a gyógyszerekért, receptdíj, kezelési díj stb. – a biztosítottak és a páciensek fizetik. Szakértők úgy látják, hogy a jelenlegi rendszer még mindig pazarló. Persze nem a fizetésekre szórja el a pénzt, hanem azzal, hogy túl sok kórház működik. Az egészségügy drága ágazat, a műszerek gyakran milliókba kerülnek, az épületek fenntartása sem olcsó. Az illetékeseknek fel kellene vállalniuk, hogy néhány kórházat be kell majd zárni. Erre utal az egészségügyi miniszternek az a tegnapi, az Általános Egészségbiztosítóhoz intézett felhívása, hogy csak a leghatékonyabban működő kórházakkal kössenek szerződést. Az a kórház pedig, mellyel ez a biztosító nem szerződik, megszűnik. Több pénz juthat a bérekre és a kórházak felszerelésére is, ha kevesebb kórház lesz, kevesebb ággyal. Eltekintve a bérköveteléstől, erősen megkérdőjelezhető a másik három követelés szempontjából a sztrájk időzítése. Ha több pénzt akartak volna juttatni az egész rendszerbe, akkor legkésőbb a költségvetés tavalyi elfo-gadásakor kellett volna sztrájkolniuk. Ugyanez vonatkozik a közalkalmazotti státusra. A kórházak átalakítására vonatkozó követelésüket pedig gyakorlatilag teljesítette a kormány azzal, hogy az egyetemi kórházak transzformációs anyagának tárgyalását levette a napirendről. Ha tehát a bérmegállapodás ellenére is folytatják a sztrájkot, akkor könnyen az ellenzék politikai eszközévé válhatnak, nem beszélve arról, hogy ezzel a lépéssel elveszíthetik a közvélemény – ma még létező – támogatását.

Ki nyer?

Adódik a kérdés, hogy jelenleg milyen az állás. A minisztérium kötötte az ebet a karóhoz, és nem ült le tárgyalni a sztrájkolók követeléseiről, mondván a bérek a kórházigazgatók hatáskörében vannak. Egyelőre nyerésben van, a nagyobbik szakszervezet ugyanis megegyezett a kórházakkal – igaz egyelőre csak a legnagyobbakkal. Ha tető alá hozzák a megállapodást a kisebb kórházakkal is, akkor a SOZ megszünteti a sztrájkkészültséget. Nyernek azonban az egészségügyi alkalmazottak is, mivel a 20 százalékos béremelés jelentős, még ha két részletben valósul is meg.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában