Váltás a Grassalkovich-palotában

Bő öt évvel ezelőtti megválasztását követően Čaputová sokáig vezette a leghitelesebb szlovákiai politikusok listáját. Ennek ellenére idehaza távolról sem övezte akkora tekintély, mint külföldön, ahol elismert és egyértelmű értékrendet képviselő szlovák személyiségként tartották számon, aki az orosz–ukrán háború kitörésének pillanatától kezdve máig világosan látja, ki az agresszor, és ki az áldozat. Ez a határozott álláspont vezérelte államfői megnyilvánulásait, s többek között ennek a magatartásnak köszönheti máig töretlen külföldi népszerűségét.

Országunkban már hivatalba lépését követően akadtak, nem is kevesen, akik gyanakodva néztek rá, mert a Progresszív Szlovákia egyik vezetőjeként nyerte meg az államfőválasztást. Az sem érdekelte őket, hogy természetesen lemondott korábbi posztjáról, és sokszor hangsúlyozta, hogy minden szlovákiai állampolgár elnöke szeretne lenni. Ennek megfelelően a tanácsadói közé két neves szlovákiai magyart – Németh Ilonát és Simon Attilát – is jelölt.

Az elnök asszony a világjárvány, továbbá a már említett háború miatt nehéz évekkel szembesült. Helyzetét tovább súlyosbította Igor Matovič kétbalkezes miniszterelnöki kapkodása, Eduard Heger patópáloskodása, majd pedig a hatalomra került Smer vezetőinek arrogáns magatartása. Különösen Robert Fico és Ľuboš Blaha rontott neki alpári stílusban azért, mert az államfő nem volt hajlandó közreműködni a párt holdudvarához tartozók korrupciógyanús ügyeinek eltussolásában. Amit azzal is igazolt, hogy a parlamentben szakmai elemzéssel mutatott rá: a büntető törvénykönyv módosításának igazi célja a besározódott „mi embereink” tisztára mosása. Sajnálatra méltó, de érthető, hogy ilyen feszült légkörben, szüntelenül ismétlődő támadások közepette Čaputovának nem maradt energiája a folytatásra, ezért távozik. Méghozzá emelt fővel. 

Utóda az az egyik dédapja révén olasz gyökerekkel is rendelkező Peter Pellegrini lesz, aki mértékadó felmérések szerint jelenleg a legnépszerűbb szlovák politikus. Ő sokáig Fico amolyan Jolly Jokere volt: ha megüresedett állami posztra kerestek megfelelő jelöltet, akkor rendszerint Pellegrini mindig kéznél volt. Így lett többek között oktatási miniszter is. Később, miután megölték Ján Kuciakot és jegyesét, több társával együtt rácsapta az ajtót a támadások kereszttüzébe került Ficóra, és megalapították a Hlas pártot. Tavaly mégis politikai alkut kötött: a hatalom megszerzése érdekében csaknem mindenre kész volt kollégáival. Pellegrini nem a progreszszívokat választotta koalíciós partnerül, hanem a Smert, amely ezután támogatta az államfői posztra a Hlas elnökét, aki 49 évesen volt kormányfőként, eddigi házelnökként holnap politikai csúcsra ér.

Nem vár rá sétagalopp új tisztségében. Nagy kérdés, vajon milyen hagyományt folytat majd. Elhatárolódik-e végre Ficóéktól, mint egykor Michal Kováč Mečiartól, vagy engedelmes szolga lesz, akárcsak Ivan Gašparovič.

Az elsők között talán éppen a közszolgálati rádió és tévé megszüntetéséről, illetve a kormánypártok felügyelete alá kerülő új intézmény létrehozásáról rendelkező törvénytervezetet kellene aláírnia, vagy megvétóznia – miként kora ősszel a civil szervezetek ellehetetlenítésére törekvő, valamint az infotörvény megnyirbálását célzó és további kormánypárti tervezeteket is.

Vagyis Pellegrininek döntenie kell, vajon szuverén elnök lesz-e, mint az elődje, vagy Schmitt Pálra hasonlítson-e, akit a nemzet golyóstollának neveztek, mert a rossz nyelvek szerint elnökként minden papírt aláírt, amit elétettek.