Válság és potenciál

Az EU valóban válságok sorát éli. Előbb a gazdasági világválság, utána Ukrajna, a fennmaradó terrorveszély (Charlie Hebdo, merénylet a Thalys vonaton), illetve legújabban a menekülthullám készteti cselekvésre az uniós államokat. Valóban, az EU tagadhatatlanul nagyon komoly strukturális problémákkal küzd, amikor ilyen jellegű és fontosságú kérdéseket kell kezelnie. Struktúrái nem elég gyorsan és sokszor koordinációs problémákkal küzdenek, a tagállamok kormányai veszélyeztetve érzik szuverenitásukat és pontról pontra megkérdőjelezik az EU kompetenciáját egyes kérdésekben, a tagállamok érdekei a nemzetközi színtéren nem mindig egyeznek, az EU alapvetően neoliberális gazdasági struktúrái pedig nehezen bánnak el a gazdasági válság okozta szociális problémákkal. Nem véletlen, hogy az európai országok politikai spektruma majdnem mindenhol erős euroszkeptikus pártokkal bővült, amelyek azután az Európai Parlamentben sem hajlandóak megtámogatni azokat az intézkedéseket, amelyek egy erősebb és ütőképesebb EU létrejöttéhez vezetnének. Azonban a kihívások mindig új lehetőségeket is jelentenek. Ami nem öl meg, erősebbé tesz. Ezesetben elsősorban azért, mert egy olyan nagy és bonyolult politikai rendszer, mint az európai, nehezen mozdul, nehezen szabadul meg a befagyott ötletektől, megoldásoktól. Az erős külső sokkok azonban arra ösztönözhetik, hogy cselekedjen. Jó példa erre Schengen, amelynek strukturális hibáiról már korábban is tudni lehetett – nem idén derült ki például hogy a Földközi-tenger védelmét a déli tagállamok nem tudják megoldani, mégsem tett ezzel kapcsolatban senki semmit. (Brüsszel megpróbált lépni, de a tagállamok hathatós segítsége nélkül ez keveset ért.) Schengen és az azt kiegészítő dublini egyezmények azonban a menekültválság miatt újra terítékre kerültek és valószínűleg az eddig halogatott, fontos reformokra is sor kerülhet. Ilyen problémás alrendszerekből van pár, a bővítési politikától kezdve az európai állampolgárság témáján át a fiatalok munkanélküliségéig és a multikulturalizmust meghaladó integrációs megoldásokig. Ezek mindegyike nagyobb figyelmet kap most a válságok okán. A kérdés számomra nem úgy merül fel, hogy túléli-e az EU ezeket a kríziseket. Túléli. Az igazi kérdés az, hogy képes lesz-e a válságokban rejlő potenciált kihasználni arra, hogy megreformálja befagyott alrendszereit. Ha igen, akár erősebben is kikerülhet a mostani nehéz válságzónából, mint ahogy belement valahol 2008 táján.