Vajdasági példa

Nyilvánvalóan a politikusok a lehető legjobb fényben szeretnének megjelenni a nyilvánosság előtt (jogos), tehát kézenfekvőnek látszik, hogy megpróbálják ennek érdekében befolyásolni a médiát (nem jogos). Egy egészséges közegben ez így zajlik: „Jó napot kívánok, XY politikus vagyok. Nagyon nem tetszik, ahogy ma írtak rólam, ezért követelem, hogy a holnapi számban írják meg, hogy milyen jó fej vagyok.” Erre a válasz: „Uram, önnek teljesen elment az esze. A viszonthallásra!” Egy egészséges közegben XY többé nem fog telefonálni, vagy maximum még egyszer, de azt már visszaolvashatja a másnapi újságban.

A legtöbb kisebbségi társadalom azonban nem tekinthető egészséges közegnek. Piacuk ugyanis olyan kicsi, hogy nem képes eltartani a médiumokat, amelyek ennélfogva külső segítségre szorulnak. S ez a segítség rendszerint az adott közösség politikai reprezentációjának kezében van. Innentől fogva pedig már ismerős a történet.

Ezzel csak az a gond, hogy a dolog egyszerűen nem működik. Azon túl, hogy ez a messzemenőkig erkölcstelen, az a probléma a pártmédiákkal, hogy pártkatonák nem tudnak újságot csinálni. Elkötelezettségükben nem tudják megkülönböztetni, mi a fontos, és mi nem, mi a hír, és mi az, ami nem érdekli az olvasókat. Azt sem értik meg, hogy konfrontáció és kritika nélkül nem lehet hiteles egyetlen párt vagy politikus sem, ahogyan minden normális embernek eleve gyanús, ha egy „független” médium az egekig magasztal egy pártot.

Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy el tudjuk magunkat tartani a piacról, így nem függünk egyetlen párt kénye-kedvétől sem. Vajdasági barátaink sajnos nincsenek ebben a helyzetben. Ezért kellene a helyi politikának önmegtartóztatást gyakorolnia, s távol maradnia az egyetlen magyar napilaptól. Az az érvelés, hogy máshol sem szokás, hogy a szerkesztőség válassza meg a főszerkesztőt, akkor állná meg a helyét, ha a lap kiadója egy pártoktól teljesen független szervezet lenne. Ezért tehát szolidárisnak kell lennünk a Magyar Szó munkatársaival, hangsúlyozva, hogy független és kritikus – egyszerűbb néven normális – média nélkül nem létezhet egy egészséges közösség. Ezért nekünk sem mindegy, mi történik a Vajdaságban. Már csak azért sem, mert sok tekintetben a Vajdaság veszélyesen közel van.