Vaj Glváč fején

Előbbi katonai attasé lett a kínai szlovák nagykövetségen, utóbbi pedig a katonai hírszerzés főnökévé lépett elő. Természetesen Martin Glváč védelmi miniszter nevezte ki őket, aki most még azt is bátorkodott kijelentene, ő akkor sem mond le, ha beigazolódnak a két személy ellen felhozott vádak, mert ez az ügy elődeire tartozik. Mintha kinevezése óta nem éppen Glváč viselné a politikai felelősséget mindazért, ami a katonai titkosszolgálatnál történik.

A gond az, hogy az ellenzéki pártok úgy teszik fel a kérdést, vajon tudott-e Glváč Šebo és Skuhra ügyleteiről. A kérdés helyesen úgy hangzik: miniszterként teljesítette-e kötelességét a kinevezések előtt, hogy ilyen fontos személyi kérdésekben megfelelő döntést tudjon hozni. A tények azt mutatják, hogy nem teljesítette. Nem az a lényeges, hogy a miniszter tudott-e a bizniszelésről, hanem az, hogy tudnia kellett volna róla.

A 2012-es áprilisi kormányváltáskor, amikor Iveta Radičová kormányfő megbízott védelmi miniszterként átadta a tárcát, közölte Glváčcsal, hogy „megörököl tőle néhány büntetőjogi feljelentést és eljárást”. Glváčnak nemhogy lehetősége, hanem kutya kötelessége lett volna utánajárni, elődje miért tett feljelentést a magas rangú tisztségviselők ellen. Ha ezt nem tette meg – az az ő baja. Annyit beismert, hogy beiktatása után kezébe került az a belügyminiszternek írt levél, amely a „Katonai Titkosszolgálatnál zajló gyanús machinációkról” szólt. Az alapján is kötelessége lett volna utánajárni, ki és milyen visszaéléseket követett el. Ha ezt nem tette meg – ismét csak az ő baja. Nem az a lényeges, hogy tudott-e arról, milyen gyanúba keveredett Šebo és Skuhra. A lényeg, hogy nemcsak lehetősége volt ennek kiderítésére, hanem az a kötelessége lett volna.

Ugyanúgy, ahogy az egyszerű polgárt a törvény nem ismerete nem mentesíti a felelősségre vonás alól, a minisztert sem mentesíti, ha nem tudja azt, amit funkciójából adódóan kötelessége lenne tudni.

A szerző a Trend hetilap belpolitikai kommentátora