V4-es ötletelés – a hirtelen összekovácsolt szövetség

Az elmúlt huszonegynéhány évben persze rendszeresen zajlottak V4-es államfői vagy miniszterelnöki találkozók, az ezekről szóló beszámolókat viszont leginkább lyuktömőnek használták az újságok és a televíziók. Ha nem volt elég érdekes hír, hát írtak vagy mondtak a V4-es csúcsról is valamit. Gondolatban talán néhányan már el is temették ezt a szép szövetséget, hiszen teljesen nyilvánvaló volt, hogy a négy országnak ez egy szervetlen, erőltetett együttműködése. Mígnem eljött a 2015-ös év, Európába minden korábbinál több menekült érkezett. Az Európai Uniónak pedig ki kellett találnia, mit kezd velük. Nyilván egy ilyen problémára nem lehet előrántani olyan megoldást, ami azonnal működik, mindenkinek tetszik és még olcsó is, bár ez utóbbi nem biztos, hogy most szempont. Ahogy teltek a hónapok, egyszer csak megszaporodtak a V4-es csúcsok (most is volt egy Prágában), és az unalmas közép-keleti blokk országai hirtelen úgy tesznek, mintha lenne mondanivalójuk ebben a kérdésben. Persze nemcsak úgy tesznek, hanem mondják is: bátor kiállás, hangzatos jelszavak, hogy ők most aztán most már tényleg kiállnak, és megmondják. Ez egyébként teljesen rendben van, lehet találkozgatni, tárgyalgatni, és konstruktív megoldásokat javasolni. Sokszor volt már rá példa, hogy ha a közös érdek nem is mindig, de a közös ellenség összekovácsolja a szövetségeseket. Ez van most a V4-es országokkal. Ha úgy akarják, történelmi esélyük van arra, hogy adjanak Európának valamit, amiből Európának is haszna lehet. Közben azért jó lenne, ha ez a valami erősítené az Európai Unió egységét és szolidaritását, nem pedig rombolná. Mert olyanokat is hallani már (és ezt nem is igen igyekszik senki cáfolni), hogy az unió alapító országai arról ötletelnek, nem kellene-e inkább egy olyan unió, amelyben csak azok az országok lennének, amelyek a közös megoldásokért áldozatokat is képesek hozni, és kormányaik nem azzal szerzik a szavazatokat, hogy folyamatosan harcban állnak Brüsszellel. Ha ez a forgatókönyv bekövetkezik, Közép-Európa V4-estül visszazuhan oda, ahonnan még ki sem mászott rendesen: a nagy keleti majdnem-szomszéd érdekszférájába. Szóval a menekültkérdés kezelésének van egy ilyen tétje is. Kicsit bonyolultabb üzenet, mint hogy „mindegyik terrorista migráns”, de talán érdemes rajta elgondolkodniuk a kedves választóknak, akik az utóbbi hónapokban és években igencsak hozzászoktak az egyszerű megoldásokhoz. Arra, hogy Szíriában béke lesz, felesleges várni, mert egyrészt Moszkvának nem érdeke, hogy Szíriában béke legyen (már csak az uniós széthúzás szítása miatt sem), másrészt ha lesz is hatalomváltás Szíriában, az csak újabb menekülthullámokat indít majd el. Szóval 1989 óta talán most először kell nagyon bebizonyítanunk, hová akarunk tartozni, mit ér nekünk a nyugati szövetség, és a demokratikus értékek, amelyeket ez a szövetség (jó esetben, valamennyire) garantál. Ezek az értékek ugyanis a mindennapokban nem igazán látványosak, de ha hirtelen megszűnnének, azt elég gyorsan megéreznénk. Sajnos az említett V4-es találkozókon épp nem azok a vezetőink ülnek, akik az utóbbi években agyonhangsúlyozták volna ezeknek az értékeknek a fontosságát. Reméljük, azért ők is tudják: ha ebből a szövetségből kiesünk, azt nagyon fogjuk sajnálni. És nem biztos, hogy lesz visszaút.