Úttalan utak

Amikor elolvastam a Nemzeti Autópálya-társaság sajtóközleményét arról, hogy 2040-ben kezdenék meg az R2 déli szakaszainak megépítését/összekötését, sajtóhibára gyanakodtam. Aztán az is eszembe jutott, hogy esetleg a közleményt egy gyakornok fogalmazta, aki az előző esti partiban a kelleténél jobban szétcsapta magát. Ezer és egy oka lehet annak, hogy egy állami szerv miért közöl marhaságokat. Ennél csak az kellemetlenebb, amikor kiderül, hogy ezek komolyan gondolják. Családom egy része Kelet-Szlovákiában él, így évente néhány alkalommal útra kelünk, hogy a 400 kilométeres távolságot leküzdve meglátogassuk őket is. Legutóbb épp a bejelentés előtt két héttel autóztam arra, így az útviszonyokról friss tapasztalatokkal rendelkezem. Nekünk ez kirándulás, a gyereknek tetszik, hogy a Szoroskőn kanyarog az út és messzire ellátni, de nem irigylem azt a rozsnyói munkavállalót, aki ezt Kassára menet naponta kétszer kénytelen megtenni, télen is. De a közmondásossá lett hágó csak egy a problematikus útszakaszok közül a déli régióban. Palást és Csáb között, a kanyargós úton majdnem több kátyú esik egy négyzetméterre, mint folytonos szakasz; az Érújfalu és Nagylibercse közötti kanyargós emelkedő sem fog felkerülni egyhamar a közlekedésbiztonsági térképekre, a keleti, alacsonyabb osztályú utak minőségérről nem is beszélve, még ha a felsorolt példák közül nem is mindegyiket oldaná meg az R2. De itt is adófizetők élnek, akik szeretnének normális utakon közlekedni... Az út azonban több mint infrastruktúra. Az út metafora. A rómaiak is úgy tudták uralmuk alá hajtani Európát és a Közel-Keletet, hogy utakat építettek. Ma pedig a tőke az autópályák mellé települ. Ha egy külföldi beruházó meglátja a 75-öst, amelynek egyes szakaszain szinte összeérnek a visszapillantó tükrök, valószínűleg nagyon hamar letesz róla, hogy bármit telepítsen ebbe a régióba, ami nagyobb teherforgalmat feltételez. Unalomig ismételt tétel, de azért elevenítsük fel, hogy az államhatár menti, nógrádi, gömöri, bodrogközi régió gazdaságilag hátrányos helyzetének történelmi okai vannak. A trianoni határ gazdaságilag egyébként is hátrányos területeket vágott ketté, ahol a kereskedelem elsősorban vertikális, nem pedig horizontális irányú volt. Az azóta eltelt 95 évben persze ezen lehetett volna változtatni, de sem az úgymond demokratikus, sem a szocialista csehszlovák államhatalom nem törte össze magát, hogy felpumpálja ezeket a régiókat. A rendszerváltás után pedig mindössze két, a déli nadrágszíjtelek hosszához képest nyúlfarknyi gyorsforgalmiút-szakasz – két elkerülő – épült, nyolc évi magyar kormányzati részvétel gyümölcseként. Ezzel a húzásával a kormány levette a kezét a déli, a munkanélküliség által leginkább sújtott, és történetesen – nyilván véletlenül – magyarok lakta régióról. A választásokig kevesebb mint egy év van hátra. Ezzel a lépésével a kormány egyértelműen azt üzente a térségben élő (magyar, szlovák, roma) embereknek, hogy nem érdekelnek a problémáitok. A 2016 márciusáig hátralevő időben valószínűleg már nem fognak visszakozni. Az egyik lehetséges megoldás az lenne, ha márciust követően nem ők lennének ott.