Központi téma volt a választási kampányban az odaát zajló háború, holott ideát is hadban állnak, egymásnak feszülnek a szlovákiai politikai erők. A jókora energiaveszteséggel járó csatározás mellett nincs idő arra, hogy hatékony döntések szülessenek. Sajtótájékoztatókon és nyilatkozatokban üzengetnek egymásnak a politikusok. Végül elverik a port a firkászokon, mondván: feszültséget keltenek, és szítják a gyűlöletet. Radnóti oly korban élt e földön, „mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit”. A költő nem tudhatta, hogy az 1944 májusában megfogalmazott Töredék még 2024-ben is húsbavágóan aktuális lesz.
Utolsó vasárnap
A szlovákiai magyar politikusok közül néhányan úgy gondolták, minden korábbi, nem éppen helyes döntésükkel együtt elnyerhetik a választók kegyeit, mert a magyar választónak magyar pártra kell szavazni. Magyar berkekben kezet rázni még csak-csak képesek a politikusok, de hosszú távon már nem hajlandók együttműködni a más politikai nézeteket vallókkal.
Miért más a helyzet önkormányzati szinten? Mert olyan polgármestereket és megyei képviselőket választanak a lakosok, akiket jól ismernek, és már bizonyítottak. Nemcsak magyarként, hanem szakemberként és lokálpatriótaként is. Munkám során örömmel láttam, hogy a polgármesterek kistérségi társulásokba tömörülve nagy dolgokra képesek, eljárnak egymás rendezvényeire, sikeresen pályáznak, és elismerően beszélnek más községek eredményeiről. Függetlenül attól, ki melyik párt színeiben jutott be. Nem üzengetnek egymásnak, nem áskálódnak, nem fenyegetőznek, csendben teszik a dolgukat.
A küszöb alatt maradottak már most megkezdték a másokra mutogatást. Fel sem merül bennük, hogy elgondolkozzanak azon, miért fordultak el tőlük a választók. Mi volt az utolsó csepp a pohárban például a szlovákiai magyarok számára? Sok helyen megfordultam a választás napján, ahol magyarokkal beszélgetve megtudtam, miért nem tudják a velük azonos nyelvet beszélő politikusokat a szövetségeseiknek tekinteni. Holott nagyon szeretnék, ha így lenne. Elsősorban azt nehezményezték az emberek, hogy a magyar politikusok olyan nézeteket vallókkal szimpatizálnak, akik háborúpártinak nevezik az államhatáraikat, mi több, a mi határainkat is védőket. Akadt, aki ennél is jobban fájlalta, hogy a hazai magyar politikusok több energiát fektettek az egyik határon túli párttal való együttműködés szorosabbá tételébe ahelyett, hogy a tőlük karnyújtásnyira lévő hazai magyar és a korrektül gondolkodó szlovák pártokkal igyekeztek volna egyezségre jutni. Az egyéni kampányt folytatókat, túlontúl személyeskedőket, a közösségi oldalakon percenként villongókat sem igazán díjazta a választó.
A hétvégi választási eredmények győztese a Progresszív Szlovákia lett, amelynek listavezetője Ódor Lajos közgazdász. A vele folytatott érsekújvári beszélgetésen hangsúlyozta: „Fontos olyan körülményeket kialakítani az országban, amelyek azt sugallják a jövő generációjának, hogy maradjanak itt, vagy jöjjenek vissza, mert itt érdemes boldogulni”. Nehéz olyan jelöltekre voksolni, akik még mindig elsősorban a saját boldogulásukat tartják szem előtt, és nem igazán érdekli őket a választók sokrétű táborát alkotók véleménye. Kár, hogy emiatt ismét elúszott egy lehetőség, és szomorú lett az utolsó vasárnap.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.