Uniós önostorozás

Az uniós csúcsvezetők azonban nagypolitikai okok miatt tartják magukat a döntéshez. Friss hír, hogy a francia felsőház nagy többséggel – 335 leadott szavazatból 302 igennel – megszavazta az uniós szankciók feloldását, mivel a képviselők szerint hatástalanok, és ártanak az EU gazdaságának. Ez azonban jogilag semmire sem kötelezi Brüsszelt, hiszen a szankciót 28 EU-tag hagyta jóvá.  

Párizs véleményével ért egyet a közép-európai országok többsége, és egyre többen emelik fel a hangjukat Rómában, Madridban, Lisszabonban, Amszterdamban, sőt, már Berlinben is. A napokban a német koalíciós kormány két befolyásos minisztere is a feloldásukat sürgette. Ez azonban nem elégséges nyomás, a lakosság és a cégek tiltakozhatnak, a nemzeti parlamentek szavazhatnak, végül az uniós döntéshozók akarata érvényesül. Márpedig ők csökönyösen tartják magukat az elveikhez.  Az Európai Bizottság elnöke, Jean Claude Juncker kijelentette: az EU júliusban mindenképp meghosszabbítja a szankciókat, punktum. Putyin orosz elnök ugyanis szerinte továbbra is az a csúnya, rossz agresszor, aki volt. Hogy Juncker a jövő héten a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon veregeti majd kedélyesen a vállát a „gyűlölt” Putyinnak, széles mosollyal pózolva a kameráknak? Ja, ez a nagypolitika, amihez mi nem értünk. A mi dolgunk csak az, hogy fizessük az unió elvszerűként tálalt kiállását. 9,3 milliárd dollár – ennyibe került eddig a felmérések szerint a nyugati országoknak Moszkva válasza, a 2014-ben bevezetett embargó.  Az EU Oroszországba irányuló kivitele a felére esett, ami főleg a mezőgazdaságban okozott károkat, súlyos helyzetbe sodorva a túlélésért küzdő szlovákiai gazdákat is. Persze, érvelhetünk azzal, hogy Oroszország is szenved, romlik az ottani kínálat, gyengül a rubel, nő az infláció. Mégis, a Világbank jelentése Oroszországnak jövőre már 1,7%-os gazdasági növekedést jósol, míg az EU legerősebb gazdaságának, Németországnak csak 1,5%-ot.  Ha valami tényleg súlyos érvágást jelent az oroszoknak, az a kőolaj és a gáz alacsony világpiaci ára, ehhez azonban az uniós szankcióknak semmi közük. Ha az EU mégis úgy dönt, hogy fenntartja a szankciókat, arra hivatkozva, hogy „a nyugati elvek melletti bátor kiállásnak ára van”, legalább arra ügyelhetne, hogy a terheket egyenlően ossza meg. Nem várhatja el a csallóközi, a gömöri vagy a szabolcsi gazdáktól, cégektől és a többi uniós kollégájuktól, hogy ők állják a nyugati vezetők politikai játszmáinak a számláját.