„Újmagyar” nyelvlecke

Tiltólistára került például a „szegénység” szó, helyette ezentúl a pozitívabb tartalmú „rászorultság” használandó. A minisztérium a „terhesség” szót sem tartja megfelelőnek, helyette a „várandósság” javasolt. Ez még az elfogadható kategóriába tartozik nálam, de olyan, semlegesnek tűnő szavak tiltását, mint az ápoló, a gondozó vagy az esélyegyenlőség, nem tudom mire vélni. A legnagyobb rejtély azonban a stadion szó, amelyet szintén kerülniük kell szegény (elnézést: rászoruló) alkalmazottaknak. Ehelyett a „fedett sportlétesítmény” kifejezést preferálja a tárca. Vajon miért? Nem beszélve arról, hogy korántsem minden stadion fedett.

Erre a kérdésre nem kaptak választ az újságírók a furcsa nevű minisztériumtól, de azért érdemes idézni az ominózus válaszlevélből: „Ez a belső szabályozási és eljárási rend része, segíti az egységesebb, pontosabb mindennapi munkát. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak a munkatársaink a kommunikációban. Ez segíti az egységes szóhasználatot egy-egy témában, a közérthetőbb megszólalást, s egyúttal a kormányzati politika irányát is mutatja.”

Első olvasásra azt hittem, ez valami álhír vagy rossz vicc lehet, hogy ilyesmi nem történhet meg 2015-ben, egy EU-tagállamban. A magyar ellenzék ezúttal remek irodalmi párhuzamot talált: George Orwell 1984 című regényét, amelyben a hatalom az „újbeszélnek” nevezett, csökkentett szókinccsel operáló nyelv használatára kényszeríti a népet. Bevezetésének célja, hogy lehetetlenné tegye az ellenzéki gondolatok („gondolatbűn”) és beszéd használatát. Mert amire nincs szavunk, azaz nem tudjuk kimondani, arra a Nagy Testvér szerint egy idő után gondolni sem tudunk. A vs.hu írja, hogy Balog Zoltán miniszter már tavaly novemberben, egy konferencián arról beszélt, hogy szeretné, ha a „terhesség” helyett a „várandóság” szót használnák. Ez ugyanis egyfajta „nyelvpolitikai küzdelem”, amely arról szól, hogy „nevezzük úgy a dolgokat, ahogy róluk gondolkodunk”. Így már sokkal érthetőbb, miért kínos a tárca számára a szegénység. Mármint nemcsak maga a szó, hanem az ilyen állapot létezésének elismerése is.

Még szerencse, hogy az előírás (egyelőre) csak a minisztériumra és háttérintézményeire vonatkozik, és Jókai Szegény gazdagok című regényét nem nevezik át Rászoruló gazdagokra. És a híres József Attila-sort sem kell átírni így: „Aki rászorult, az a legrászorultabb”.