Új brüsszeli táncrend, elvétett lépések

Bár az ő személyére már első körben igent mondott az Európai Parlament, az általa jelölt uniós biztosokból hármat is kilőttek menet közben, ami egyáltalán nem szokatlan, inkább von der Leyen megválasztása volt kivételes. Az eddigi legkisebb parlamenti többség támogatta, csupán néhány szavazattal sikerült megszereznie a többséget a jelöltségéhez. Elődei nagyobb támogatottsággal vágtak neki az elnöki tisztség betöltésének.
Ám ez a különbség elsősorban nem a személyének szól: ilyen a történelmi helyzet: míg korábban az európai középpártok dominálták az Európai Parlament erőpolitikáját, most ez kicsit szétforgácsolódott, a nagyobb pártok nemcsak kisebbre zsugorodtak, hanem gyakran a belső platformjaik is hangosabbak, széthúzóbbak és fegyelmezetlenebbek. Hogy a német elnökjelölt asszonyt mégis megszavazta a parlament, az a sok egyeztetésnek, az Európai Tanáccsal való együttgondolkodásnak és nem kevés politikai kompromisszumnak köszönhető. Ennél jóval bonyolultabb egyenlet a több mint kéttucatnyi biztosjelölt jóváhagyása. Ez „egy csomagban”, egyetlen szavazással történik, és éppen ez nehezíti a helyzetet: vagy elfogadja a biztosi kollégiumot a parlament, vagy nem. Ugyanakkor az előzetes meghallgatásokon és parlamenti bizottsági vizsgálatokon már jelezhetik von der Leyennek, hogy kik miatt nem szavaznák meg a testületet. Ez történt most a magyar, a román és a francia jelölttel, így tehát a néppárt, a szocialisták és a liberálisok is veszítettek egy-egy csatát: egy-egy jelöltjük elbukott.

A jelenlegi európai parlamenti széthúzásból és fragmentációból ez természetes módon következik, ez az új, normális működés, amire a következő években számíthatunk.

Pontosan ezt jósoltuk a választás éjszakáján: a parlamentben ugyan megmarad a középpártok szűk többsége, de egyre nehezebb lesz egyezségre jutniuk, egyre lassabb lesz emiatt a döntéshozatal és bizony egyre kiszámíthatatlanabb.
A múlt héten von der Leyen reggelire hívta a parlament vezetőit és Emmanuel Macron elnököt, egyebek mellett azért, hogy egyeztessenek, mi jön a három kihullott jelölt után. Csakhogy az EP-képviselők nem mentek el az egyeztetésre, mert nem akartak Macronnal egy asztalhoz ülni.

Az intézmények ugyanis őrzik a maguk köreit: pártállástól függetlenül az Európai Parlament tagjai úgy értelmezik az alapszerződést, hogy az ő dolguk a biztosok felvételiztetése, ebbe pedig egy francia elnök ne akarjon beleszólni.

Eközben Von der Leyen viszont dolgozni akar, mégiscsak itt a brexit és rengeteg más téma, és örülne, ha átvehetné a kormányrudat. De ezzel még várnia kell, és meg kell tanulnia az új brüsszeli etikettet, ami ráadásul éppen most alakul át.
A biztosi kollégium megválasztása után az Európai Parlamentre vár a hétéves pénzügyi keretirányelvről való döntés és sok más olyan jogszabály, amely napi szinten befolyásolja az életünket. Készüljünk fel arra, hogy pontosan így, zötyögve, egymás javaslatait kilőve, nagy nehezen fognak kompromisszumokra jutni az EP-ben. De amíg van megállapodás a végén, nem kell aggódnunk, csak bírjuk kivárni.