Üdvözlet a mocskos jövőből

Mindegy, milyen módszerrel, zsarolással, sima lopással, vagy még ennél is mocskosabb módon, a lényegen nem változtat. Igen, az online világról van szó, arról, ami nélkül már nem lehet élni, ugyanakkor egyre veszélyesebb minden napunk – mintha egy sötét, gyanús emberektől hemzsegő utcán sétálnánk, minden este, a város híresen legveszélyesebb negyedében – farzsebből kilógó pénzkötegekkel. És ez még csak a kezdet, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket a bűnözők is kihasználják, sokszor abban sem lehetünk biztosak, tényleg a jóanyánk, barátunk, főnökünk van a vonal vagy internet túlsó végén. És ez nem egy sci-fi , nem is a távoli jövő, pár hónap, és már napi szinten találkozhatunk ilyen kísérletekkel.

Korábban az ember legfeljebb egyszer-kétszer szembesült a rablókkal, vagy azzal, amit maguk után hagynak, az internet megjelenése után ez egyre gyakoribb lett, korábban havonta kellett résen lennünk, hogy ne kattintsunk egy-egy – kéretlen mailben, üzenetben küldött – linkre, ma már naponta érkeznek az ilyen próbálkozások. Ma már nincs nap, amikor legalább egy ilyen kísérlet meg ne találna, sőt, a minap már négy csaló is megtalált – mondvacsinált okokkal próbált rávenni arra, kattintsak – hogy ez után vagy egy átverős oldalra irányítson, vagy egyszerűen csak kémprogramot telepítsen a kattintással a gépre, okostelefonra. Csomag érkezéséről tájékoztatnak (közben nem is rendeltem semmit), egy másik arról írt, hogy nem sikerült a kézbesítés, pontosítsam a címet (naná, hogy a linkre kattintva), de olyat is kaptam, hogy pénzt utaltak a számlámra, ám nem sikerült, ezért lépjek be a fiókomba „azonosítás” végett, és természetesen a sosem hallott online játék szervezői tájékoztattak, hogy „nyertem”, azonnal utalnak, csak kattintsak, és adjam meg a bankkártyaadatokat, „hitelesítés” céljából… Hogyne, gondoltam, és már nyomtam is a letiltás gombra.

Könnyű dolgom volt, egyrészt a folyamatos online jelenlét már megtanított az örökös kételkedésre (még a nővéremtől is megkérdezem, mi ez, ha csak egy linket küld, hogy tudjam, valóban ő írt), és a trükkök többségét felismerem. Ám sokan bedőlnek, vagy csak „egy próbát megér, hátha tényleg nyertem”, önmaguk megnyugtatására ajtót nyitnak a csalóknak, és még meg is mutatják, hol tartják a pénzt, pénzzé tehető értékeket (az online világban ezek a személyes, érzékeny, sokszor intim adatok, képek, videók)…

Ez még mindig csak az előjáték, az igazi rossz világ csak most érkezik – a mesterséges intelligencia milliónyi lehetőséget ad, nemcsak jó dolgokra, de a bűnözők munkáját is tovább finomítja, a csalások találataránya még magasabb lesz. Az internetes mindennapjainkban annyi nyomot, adatot hagyunk magunkról, hogy a sok-sok milliárd adattal dolgozó mesterséges intelligencia másodpercek töredéke alatt képes a legaljasabb csapdát állítani elénk – akár ismerőseink, szeretteink, munkatársaink hangját utánozva felhívhat, a neten található képekből álpornóvideót (deepfake) készít rólunk, felteszi a nyilvános, felnőtteknek szóló oldalakra, hogy azzal zsaroljon (pénzért cserébe eltünteti a kínos magyarázkodásra okot adó „felvételeket”). A lehetőségek tárháza innentől már szinte végtelen. Lehet, hamarosan már klikkelni se kell, hogy csapdába essünk – megoldják helyettünk, és már csörög is a bűnözők kasszája.

Nincs optimista végszó. Legfeljebb annyi, hogy elfogadjuk, kemény világ jön, egyre nehezebb lesz a védekezés az online térben. A csalók pedig mindent bevetnek, hogy csapdába csaljanak. És – előbb vagy utóbb – sikerülni fog nekik.