Túlélésre berendezkedve

Matovič esetében nehéz eldönteni, hogy a törvényhozásban utcai harcos módjára viselkedő honatya eredeti ötleteivel idézettségi mutatóján szeretne-e emelni, vagy valóban komolyan gondolja-e, amit éppen mond. (Nem mintha ez más politikusok esetében könnyű lenne, hisz Matovič július végi „lázadása” idején Richard Sulík azt mondta róla, már nem tartja őt korrekt partnernek, most meg azt mondja, korrekt partnernek tartja. Fene se érti ezt.) A júliusi lázadást lezáró augusztus 2-án aláírt nyilatkozat értelmében Matovičék mandátumvesztés terhe mellett írásba foglalták, hogy a ciklus végéig nem lépnek ki az SaS frakciójából. Azóta ő és társai nem, csak a hat áruló veszélyeztette az ingatag koalíciót. Most nem a pártelhagyás, hanem a pártalapítás szava harsog bele a politikai kommunikációs tér vízkeresztig dermedt, eseménytelen csendjébe. Matovič a TA3 hírtelevízió keddi műsorában indirekt módon arról beszélt, új pártot alapítana. A pártalapítás felelősségét a többi képviselőre hárította. Ha azok beleegyeznek a választási törvény olyan módosításába, hogy ne csak pártlistán indulók, hanem autonóm, független személyek is indulhassanak a parlamenti választásokon, akkor nem alapítja meg az új pártot. Ezt másnap sajtónyilatkozatban is megerősítette. Matovič hozzáállását akár gyerekesnek is nevezhetnénk: vagy az lesz, amit én akarok, vagy nem játszom veletek – üzente politikustársainak. Akik viszont mind pártkatonák, így – a helyüket preventíve féltve Matovič celebpártjának lehetséges jelöltjei előtt – bizonyosan nem mennek bele a módosításba, s megnyílik az út a pártalapítás előtt. Pártot alapítani legitim törekvés, még ha az átlagpolgárok zöme rosszallóan néz is a menet közben mezt váltó politikusokra, ám a választópolgár nagyon hamar felejt. Egy olyan virtuális párt, amilyent az „egyszerű” honatya szorgalmaz – melynek nem lennének helyi struktúrái, csak papíron létezne pártként, tevékenysége pedig az önjelölt politikusok befogadására korlátozódna –, akár sikeres is lehetne, bár az eddigi hazai „polceleb” pártok zömmel elbuktak. A sok dörzsölt, a munkaerőpiacon életképtelen, tehát bizonyos tekintetben megélhetési politikus között sokan bizonyosan szívesen látnának független, valódi személyiségeket, bár kérdéses, a jelenlegi, pártokráciára épülő parlamentben mit tudnának elérni. Egyelőre azonban úgy tűnik, Matovič – nem bízva abban, hogy legközelebb (azt, hogy 2014-ben, a kolíció törékenységét látva túlzó merészség lenne leírni) is helyet kap az SaS listáján – saját politikai túlélésén kezdett idejekorán munkálkodni.