Túl az ügyészségen

Igazságügyi miniszterként Žitňanskának az ügyészi rend masszív ellenállásával kellett/kell megküzdenie, miként két ciklussal ezelőtt Daniel Lipšicnek a Speciális Bíróság és Speciális Ügyészség körüli törvények elfogadásakor. Akkor az ellenállás egyik fő személyisége Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. Ő most az ügyészségi reform ellen is tiltakozik, Ladislav Tichývel, az „interregnum” idején a főügyészi tisztséget ellátó helyettessel egyetemben, aki kilátásba helyezte: ha a törvényt elfogadják, az Alkotmánybíróságon fogja megtámadni. Látszólag a „rendi” előjogaikat védik.

Kétségtelen előnye Žitňanská javaslatának, hogy az ügyészség egész rendszerét nyitottabbá és átláthatóbbá tenné, mert jelenleg nem az, sem a kimenet, sem a bemenet szempontjából. Az, hogy az ügyésszé válást, és a középvezetői tisztségek betöltését pályázathoz köti a jelenlegi kinevezéses rendszer ellenében, csak a jelenlegi rendszer haszonélvezőit zavarhatja. A negatív utasítások tilalma (elméletileg) fokozza az egyes ügyészek döntési szabadságát, és elvágja azok lehetőségeit, akik a felsőbb szinteken rendelkeznek jó kapcsolatokkal. Arra azonban jó volna ügyelni, hogy a törvénymódosítás ne keltse azt a látszatot: csak az elmúlt ciklus esetleges visszaéléseire és (fő)ügyész(ség)i baklövéseire kíván reflektálni, hanem egy valóban kvalifikált, általános érvényű megoldás jöjjön létre.

Az ügyészségről szóló törvényt a rendszerváltás, illetve az ország megalakulása óta eltelt időben nem sokat piszkálták, a jelenlegi, 2001-es jogszabály sem tartalmaz lényegi módosításokat a korábbihoz képest. Žitňanskának tehát szinte évtizedek óta megkövült viszonyokat kell átmozgatnia. Aki pedig bemegy az istállóba, annak könnyen ganés lehet a csizmája.