Trump két hónapja

Míg a korábbi választásokat egy átlagos közép-európai olvasó gyakran úgy értelmezhette, hogy teljesen mindegy, ki lesz az amerikai elnök, Donald Trump és Hillary Clinton vetélkedésének szinte csak a szélsőséges olvasataival találkozni. Trump az egyik értelmezés szerint oroszbarát idióta, a másikban az oligarcháknak és a pénzembereknek keresztbe tevő hazafi, Clinton pedig vagy a nagytőke által irányított báb, vagy pedig egy józan, racionális gondolkodású asszony. Már csak ezért sem árt röviden összegezni, mire lehet számítani a következő két hónapban. 

Donald Trump nagyotmondó és hangos üzletemberből hónapok alatt vált komolyan vett (és félt) politikussá, de a valós esélyeit nagyon nehéz megjósolni. Az összes releváns közvélemény-kutatás Hillary Clinton döntő fölényét mutatja, Trumpnak számszerűleg kevesebb a támogatója, kevesebb a pénze, több a haragosa, egyre jobban belekavarodik a saját, ellentmondásos kijelentéseibe és a háborús veteránoktól kezdve a bevándorlókon át a nőkik sokakat vérig sértett már. Ugyanakkor a Trump–Clinton küzdelem túlmutat a hagyományos kétpárti, republikánus–demokrata versengésen. Trump ugyanis a rendszeren kívülről érkezik, sem a mondanivalójában, sem az imázsában nem hagyományos republikánus politikus – így támogatóinak és ellenségeinek köre sem mutat átfedést a megszokott politikai árkokkal. Ilyen környezetben egy új politikai törésvonalat sokkal nehezebb mérni. Ahogy a szlovákiai intézmények sem tudták kezelni a Kotleba-jelenség valós súlyát a választások előtt, úgy az Egyesült Államokban sem egyértelmű, mennyire lehet a helyén kezelni Trump támogatottságát – és azt, hogy mire lesz ez elég egy olyan választási rendszerben, amely a Trumphoz hasonló megosztó, párton kívüli jelöltek ellehetetlenítésére van kitalálva. Trump stábja rengeteg problémával találta magát szembe az erőteljes felfutás után. A politikus kampányfőnöke, az oroszbarát ukrán elnökhöz, Viktor Janukovicshoz több szállal kötődő Paul Manafort lemondott, Trump pedig tőle példátlan módon bocsánatot kért azoktól, akiket eddig megsértett. Nem biztos, hogy ez elegendő lesz a sikerhez. 

Trumptól függetlenül viszont az idei elnökválasztás nem a legjobb reklám az amerikai demokrácia számára. Két megosztó és népszerűtlen jelölt versenyez egymással a világ legfontosabb pozíciójáért – Hillary Clinton legnagyobb előnyét pedig nem a saját hozzáértése, hanem a vetélytársa alkalmatlansága adja. Barack Obama magasra tette a lécet, hiszen a jelenlegi államfő nyolc éven keresztül kommunikált kiválóan és igazi globális világsztárrá vált, de ennek fényében csak még nagyobb problémának tűnik, hogy alkalmatlan jelölt követheti őt. Különösen akkor, ha belegondolunk, hogy Clinton helyett az ősszocialista Bernie Sanders, vagy a többi, sótlan republikánus jelölt sem lett volna jobb megoldás. 

November végén nem az Egyesült Államok vagy a világ fog nyerni, hanem egy jelölt, akit sokan a kezdettől fogva nem tartottak jó ötletnek.