Trump és a fekete furgon

Nem véletlenül használtam az elsöprő jelzőt, a hír ugyanis végigsöpört a sajtón és a közösségi hálón – különösen ez utóbbin. A hullám a rendőrségtől indult, amely szintén a Facebookon keresztül bocsátotta ki a nagyvilágba a hírt. A rendőrség ugyanis egy ideje felettébb aktívan kommunikál a közösségi hálón, nagy szolgálatot téve ezzel a hírportáloknak, amelyek szerkesztői természetesen tudják, hogy a bűnügyi hírek az online hírpiac legkelendőbb termékei. A rendőrség Facebook-oldalán közölt hírek általában megtörtént bűnügyekről számolnak be, ez a hír viszont némileg kilógott a sorból, itt ugyanis egy figyelmeztetésről volt szó, és nagyon kevés konkrét információ állt rendelkezésre. Így is fajsúlyosnak tűnt ugyanakkor, hiszen egy nagyon kényes témáról van szó.

Amíg a rendőrség elő nem rukkolt vele, hogy kiderült: álhír terjed, ráadásul egy olyan álhírtípusról van szó, amely rendszeresen felbukkan, hogy halálra rémítse a szegény szerencsétlen szülőket. A rémhíreknek kegyetlen természete van, de egy kattintásorientált világban a kegyetlenség általában nem korlátozza a bizniszt. Sőt.

Jelen pillanatban nem tudjuk, mennyi igaz a fekete furgonos sztoriból. Egyes portálokon – Magyarországon is látni vélték a sötétített üvegű autót! – tanúk beszámolóit is olvashattuk, akik részletes információkkal szolgáltak az egyes esetekről. Mivel az álhíreknek általában van valamennyi valóságalapjuk, s egy ilyen ügyben egy kevéske valóságalap is félelmetes következményekkel járhat, a leghelyesebb eljárás egyértelműen az, ha állandóan résen vagyunk, és a hírektől függetlenül óvatosságra intünk mindenkit, aki sérülékenynek tekinthető: gyerekeket, öregeket, bárkit. A fekete furgonos eset azonban kiváló példa arra, hogy 2018-ban miféle karriert képes befutni egy álhír. Álhírek mindig is voltak, a történelem minden korszakában, de soha nem állt még a rendelkezésükre egy olyan hipersztráda, mint ma, amikor másodpercek alatt ezrekhez juthat el egy elferdített információ. Lehet, hogy amikor útjára indul, még pontos és valósághű, csak néhány megosztásnyira kezd ferdülni. Hiszen tudjuk, az álhírek képződésének legtermészetesebb útja a szóbeszéd, és a mai világunkat behálózó információszövet olyan, mint egy globális pletykamasinéria. Látjuk, hogy ennek a masinériának mindenki áldozatául eshet, és látjuk azt is, hogy megteremtői,

Zuckerberg mester és társai már szintén belátták, szörnyeteget építettek, amely reális veszélyt jelent a demokratikus társadalmakra.

Ezek a társadalmak az elmúlt két évszázadban a szabad, szakmai alapokon nyugvó, szerkesztett tartalmakat közlő sajtó segítségével tudták kiépíteni a szabadságukat. Igen, ez a sajtó sokszor „elitnek” tűnt, mert ragaszkodott szakmai elveihez. A mai közösségi média azért is tudja háttérbe szorítani a „régimódi” sajtót, mert elutasítja annak állítólagos elitizmusát, s ebben az egyik legfőbb támogatója az a Donald Trump, aki maga is az álhírpiacnak köszönheti hatalmát. Ezért kommunikál Trump szinte kizárólag a Twitteren keresztül, és ezért fordítja idejének és energiájának jelentős részét a hagyományos sajtó kritikájára. Ebben pedig sok hű követőre talál, akár Kelet-Közép-Európa minitrumpjai között is. Persze, addig jó nekünk, amíg a gyerekeket csábítgató fekete furgonok csak az álhírek alternatív valóságában léteznek. Kivéve, ha az álhírek alternatív valósága átlépi a neki kiszabott határokat, s ránk köszönt a tökéletes káosz kora.