Trónfosztott királyok

Évtizedek óta nem volt ilyen szörnyű állapotban a munkaerőpiac, mint amilyenben jelenleg Szlovákiában, Európában, pontosabban világszerte. Emberek milliói a Covid miatti félelemtől hajtva menekültek el. Mások úgy döntöttek, ettől eddig dolgoznak, slussz-passz. A gazdasági helyzet tükrében a dolgozó – elsősorban a főiskolát egyetemet végzett – király lett. Több pénzt és jobb munkakörülményeket kérhet. Ha nem teljesítik a kérését, összepakol, és irány a konkurencia. 2021 és 2022 is minden bizonnyal a munkavállaló éve lesz. Az előrejelzések szerint a zárt munkapiac évtizedekig megmarad. Ennek oka az alkalmazás strukturális változása. Számos országban többen hagyják el munkahelyüket, mint ahányan betöltik az állásokat – elsősorban azért, mert a népesség öregszik. A gazdagabb országok ezt a kérdést gazdasági migránsok befogadásával oldják meg. Nem csoda, hogy Szlovákia ügyesebb fiataljai külföldre távoznak, jobb fizetésért. Ez a helyzet pont addig fog tartani, mint a zárt európai munkapiac.

A gyenge gazdaság és a perspektíva hiánya miatt folytatódik az agyelszívás. Ezzel párhuzamosan egyre rosszabb a hazai munkaerő minősége. A szlovákiai oktatás borzalmas állapota miatt ez a helyzet sokkal rosszabb, mint amilyen lehetne. A politikusok állandóan arról papolnak, milyen fontos, hogy a jövő nemzedéke művelt legyen, csakhogy a valóság ennek az ellenkezője. A reformokat tervezgetik, a szlovákiai oktatásügyet módosítanák, mégis jövőre százmillió euróval kevesebb jut a tanításra. Holott tekintettel a diákok számának növekedésére 40 millió euróval többet kellene az oktatásügyre fordítani. Az oktatásügyben dolgozók nominális bére egy százalékkal csökken. Az infláció miatt minden pedagógus fizetése öt százalékkal kevesebbet ér. A pénzügyi tárca vezetője és az SaS többi minisztere közt dúló háború újabb pofon az országnak. És ezzel még nem értünk a történet végére. Igor Matovič és Boris Kollár úgy döntött, hogy a csalit újabb halaknak dobja be: most a nyugdíjasokat vették célba. Százmilliókat dobnak ki a szavazatuk megszerzéséért. Az alap- és középiskolásoknak pechük van, nincs szavazati joguk. Az ő jövőjükbe fektetni politikailag nem látványos. Csakhogy a gyerekek jövője egyenlő Szlovákia jövőjével. Ahhoz, hogy az ország gazdagodjék, ki kell kecmeregnie abból a közegből, melynek termelékenysége lassan a nullával egyenlő, produktív lakosainak száma egyre csökken, mint a magasan képzettek aránya. Egyetlen út vezet ki ebből a szinte kilátástalan helyzetből, a művelődés, a tanulás. Az iskola azonban Igor és Boris szemében csupán „a Covid táptalaja”, ezért be kell zárni mindet. Egyedüliként Európában. Ennyit a kormány Szlovákia jövőjét illető víziójáról.

A szerző a Trend munkatársa