Tréfás március

Tréfa csupán – véli a magyar miniszterelnök –, hogy a tiltakozó tanárok egyórás sztrájkot helyeztek kilátásba március végére. A kormányfőnek, hogy ezt elkerülje, bocsánatot kellene kérnie az elmúlt fél évtized oktatási átalakításai miatt. E gesztus helyett nyilvánította Orbán viccesnek a követelést.

A Miniszterelnökség vezetője politikai értelemben komolytalannak tekinti a tiltakozások vezéralakjává lett zuglói iskolaigazgatót. Ugyanőt a kormánypárt robusztus beszólásairól ismert alelnöke ügynöknek nevezte. Újabban pedig az a kommunikációs vonal is beindult, hogy a tanári tiltakozás célja a menekültek befogadása. Ez még a magyar politikai élet tényekhez nem orrvérzésig ragaszkodó viszonyai között is merész képzettársítás. Azt, hogy a jelentéktelenség és az aknamunka verziói között ellentmondás feszül, tudjuk be annak, hogy a kormányoldal valamennyi regiszterben világossá akarja tenni: nem lesz megegyezés. Azon az alapon, abban a politikai keretben biztosan nem, amit a tiltakozók diktálnak. Ha a kormány változtatni akar, megteszi a saját szempontjai szerint. Legfeljebb, ha a szükség úgy kívánja, az egyeztetés paravánját húzza fel. Ám akkor is maga válogatja meg a partnereket és a témákat. Politikai logikája nem engedi, hogy úgy tűnjön, az erőnek engedett, s másvalaki diktálta a feltételeket.

A tiltakozó tanárok mozgalma pontosan ezt akarta kimondatni a kormánnyal. Nyilván nem hitték, hogy Orbán bocsánatot kér a „köznevelési” politikáért, amit kormányzása egyik fő eredményének tart. Vagy, hogy hirtelen a nemzeti össztermék kevesebb mint 4 százaléka helyett 6 százalékot különít el a közoktatásra, esetleg rögvest feladja a központosítást, ami a kormányzati stratégia vezérelve. Éppen azzal akarták a tüntetésszervezők szembesíteni a társadalmat, de legalábbis a tanárokat, hogy a szakmai követelésekre politikai elutasítás és támadás a válasz.

Talán most az a pont érkezett el, amikor ez a szembesülés nem lelombozza, hanem feltüzeli az érintetteket. A tiltakozók tisztában vannak vele: ha a kormány szabályai szerint játszanak, nem győzhetnek. A szakszervezeti nyilatkozatok alapján még az is kiderülhet, hogy az egyórás „vadsztrájk” még csak nem is törvénytelen, ami megkönnyítheti sokak, akár más szakmák csatlakozását. Közben zajlanak a tárgyalások a „hivatalos” pedagógussztrájkról, és az már biztos, hogy a távolsági buszok egy része szintén munkabeszüntetés miatt áll le több napra március végén.

Lehet, hogy ez is csak vicc, de nem dőlt el, ki mondja a poént.

A szerző magyarországi politológus