Történelemből elégtelen

Csak az a kár, hogy az oktatásügyi minisztériumban nem zajlott le hasonló megvilágosodás, a jelek szerint ugyanis ott a kilencvenes évek óta töretlenül tartja magát a magyarfóbia. Másként aligha értelmezhető a minisztériumi döntés, amivel elutasította az egyébként erre illetékes szakmai szervezet által készített, magyar iskoláknak szóló történelmi kerettantervet. Magyarul, a magyar tanulók továbbra is a szlovák iskolák számára kidolgozott tananyagot tanulják történelemórán. A minisztérium arról is határozott, hogy a magyar gyerekeknek nem lehet a szlovákokéval azonos számú anyanyelvórájuk sem, hiszen így a magyarórák száma meghaladná a szlovákórákét, ami azért mégiscsak elfogadhatatlan. Mindez a hozzáértők, értsd az Állami Pedagógiai Intézet állásfoglalása ellenében történt, így a politikum ismét felülírta a szakértelmet. Ha most a minisztériumi megmondóemberek a tenyerüket dörzsölik, amiért újfent jól megmutatták, ki az úr a háznál, nagyot tévednek. Éppen a korszerűen és kellő szakmai hozzáértéssel megírt tananyag hiánya nyit ugyanis teret arra, hogy a történelemtanárok alternatív források után nézzenek, illetve saját értelmezésük szerint tanítsák a diákoknak nemzetük történelmét. Ez pedig nem kevés kockázatot rejt magában, hiszen a történelemoktatók közt is nyilván akad különféle szemléletű, műveltségű. Az állam érdeke éppen az lenne, hogy a magyar tanulók elé kiegyensúlyozott, kellő érzékenységgel megírt magyar történelem-tananyag kerüljön, amely a kényes, s a két nemzet számára különféleképpen értelmezhető kérdéseket is érzékenyen, a másik szempontja iránti nyitottsággal közelíti meg. S ezekből a témákból közös történelmünkben akad bőven. A minisztériumi bürokraták ismét csak a valóságtól való elrugaszkodottságukat bizonyítják, ha úgy vélik, hogy hivatalos tananyag híján a magyar gyerekek nem szereznek tudomást nemzetük történelmi eseményeiről. Szereznek, csak kérdés, hogy milyen forrásból, s még nagyobb kérdés, hogy mindez miként formálja majd hozzáállásukat az államhoz és a többségi nemzethez, mert végül is erre megy itt ki a játék. A téma súlyát tekintve sajnálatos, hogy egy ilyen minisztériumi döntés nem vált ki komolyabb tiltakozást szlovákiai magyar berkekben. Valahogy nem hallani a pártokat – pedig kettő is van belőlük –, nem hallani a kulturális és oktatási szervezeteket, nem hallani a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát. Mintha a magyar történelemtanárok egyesülete egymagában volna a pácban – kérem, oldják meg maguk. Pedig itt is mindnyájan együtt utazunk, mi több, a gyerekeinkről van szó. A történelem számtalanszor megmutatta, mi történhet, ha nem tanuljuk meg a leckét. Valamilyen oknál fogva a hatalmasok ezt a leckét nem hajlandók megtanulni!