Tompa utózöngék

Magamtól nem szoktam idézni, úgyhogy akit érdekel, keressen rá a cikkre, de a lényeg az volt, hogy míg a szavalóverseny országos döntőjén megkérdőjelezhetetlen tudású, komoly szakemberek ülnek a zsűriben, alsóbb szinteken bizony előfordul egy-két félrenyúlás. Még mindig nem tudják megoldani, hogy valamennyi kategóriába jusson legalább egy olyan szakember, aki az összes fordulót végigzsűrizte, és van összehasonlítási alapja.

A közösségi oldalon hozzászóltak tapasztalt pedagógusok, előadóművészek, egykori győztesek, a „mozgalomból” kiábrándult anyuka, akinek a lánya színész lett, holott ezen a versenyen sosem brillírozott, diplomás színész zsűritag, aki iskolai és járási fordulón is pontozott, de csak az országoson kapott némi honoráriumot a munkájáért, szóval sokan. Azért, mert érdekli, foglalkoztatja őket a téma. Névvel, arccal vállalták véleményüket, nem úgy, mint az újságcikkek alá kommentelő, álnevek mögé bújva vagdalkozó vitézek.

A többnapos eszmecseréből lassan kibontakozni látszik egy többé-kevésbé közös vélemény, mely szerint már a járási fordulókra ugyanolyan „erős” zsűrit kell(ene) összerakni, mint az országos döntőre. Nem elég, ha az idős helyi költő és a kulturális mindenes beül, esetleg meghívnak egy-két tanárt a magyarországi partneriskolából. A továbbjutásra érdemes versenyzőket nehéz kiválasztani, nem elég, ha cuki az illető, vagy jópofa szöveget választott.

A múlt hétvégén többször tanúja voltam sírásnak egy-egy értékelés után. Láttam vigasztalhatatlan gyereket gubbasztani a sarokban, akitől még a kerületi versenyen is mindenki el volt ájulva, beleértve természetesen a felkészítőt is. Láttam tanárnőket hevesen gesztikulálva egymással pusmogni. Még hogy hatásvadász volt a szöveg! Még hogy kis ripacs az „én gyerekem”! Az a másik miért tetszett jobban nekik, hiszen csak simán elmondta a verset, nem is játszotta el! A gyerekek pedig csak pislognak, nem értik, mi történik. Elbizonytalanodnak, rosszabb esetben elmegy a kedvük az egésztől. Sajnos sokan megfeledkeznek arról, hogy itt ők a legfontosabbak. Az ő bőrükre megy ez az egész dolog, ami jelenleg nem elsősorban az irodalom szeretetére való nevelésről szól, ha mégoly szépen hangzik is ez a megnyitó beszédekben.

A Tompa Mihály Országos Verseny a Kárpát-medence legnagyobb, legtöbb gyereket és fiatalt megmozgató magyar szavalóversenye. Fontos rendezvény, szükség van rá, de bizonyos dolgokra nagyon kellene figyelniük a szervezőknek. Már járási szinten. Köszönöm minden eddigi és ezutáni hozzászólónak, hogy tudatosítja ezt.