Tilos a tánc!

A szlovák nyelvű plakát vagy virtuális szórólap pont úgy nézett ki, mint egy igazi meghívó. Baloldalt egy táncoló pár elegáns ruhában, mellette a szöveg. A színek finomak, a grafikai elrendezés ízléses, szóval rendkívül szimpatikus rendezvénynek ígérkezett a dolog. „Ezekben a nehéz időkben mindannyiunknak szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Ha van kedvetek, csatlakozzatok. A részvétel ingyenes, és nem igényel semmilyen különleges előkészületet. Nem kell új ruhát vásárolnotok, fodrászhoz, kozmetikushoz mennetek. Készítsetek egy finom vacsorát és válasszatok valami jó zenét – legalább ezúttal nem fogjátok kritizálni a DJ-t. A program a következő: 19.00 – pohárköszöntő, vacsora, 19. 30 – kötetlen szórakozás.”

Hangosan felnevettem a monitor előtt, napok óta először. Lám, a szlovákoknak is van humoruk, gondoltam, legalábbis valakinek közülük biztosan. Hiszen még arra is figyelmeztet az illető, hogy a tomboláról se feledkezzünk el, mert ezúttal biztosan nyerünk.

Szóval humorfaktor kipipálva, de azért nem tanácsos mélyebben belegondolni ebbe, mert még elkámpicsorodik az ember. Én a magam részéről nem is tudatosítottam, hogy itt a farsang, illetve itt lenne egy normális világban – ez konkrétan sosem hiányzott. A táncos lábúak viszont nyilván kétszeresen is rosszul viselik a bezártságot farsang idején, a vendéglátósok, szervezők, butikosok, varrónők és fodrászok pedig azt, hogy nem kereshetnek rajtuk.

A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsanghoz évszázados hagyományok köthetők, az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások ideje. És a tavaszvárás ősi örömünnepe. A nagy dorbézolásokkal az emberek a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. A farsangi fánknak pedig egyenesen mágikus erőt tulajdonítottak, egyes vidékeken például azért sütötték, hogy a vihar ne vigye el a háztetőt. 
A báloknak pedig elsősorban a párválasztásban volt nagy szerepük – nemcsak a paraszti kultúrában, hanem az arisztokrácia körében is.

Ha egyszer túl leszünk a nehezén, kultúrantropológusok, szociológusok és viselkedéskutatók százai vetik rá magukat erre a témára is. Hogy mit eredményezett a párkapcsolatok terén a járvány, hányan veszítették el kedvesüket – nem szó szerint –, hány bimbózó szerelem hervadt el a karantén következtében, és meddig helyettesíthető a személyes kontaktus Skype-beszélgetésekkel. A fánksütés megoldható a járványügyi intézkedések közepette, de a bálozás, vagy a technopartik sajnos nem. Apropó: „részt vettem” egy ilyenen szombaton, két órán át pakolta a jobbnál jobb lemezeket egy ismerős DJ, de olyan volt az egész, mint monitoron keresztül fagyit nyalni.

Vajon vizsgálható-e tudományosan az ismerkedés hagyományos lehetőségeinek hiányából adódó frusztráció? Az elmaradt érintések, ölelések lelki következményei? Készül-e majd erről is statisztika?

Nem tudom, összefügg-e a farsanggal, de ezekben a napokban egyre több országban tüntetnek a korlátozások ellen, főleg fiatalok, akik azt kiabálják kórusban, hogy elegük van. Kiszámolták, hogy legjobb esetben is valamikor nyár végén kerülhet rájuk a sor az oltási rendben, addig pedig otthon kellene ülniük a fenekükön, bulik, barátok és barátnők nélkül. És ez a fajta éhség a legfinomabb farsangi fánkkal sem csillapítható.