Tibike művész úr nálunk járt

Édesapja nevelési tanácsain keresztül a jelenlegi magyar politikai hatalmat és az inkompetens ellenzéket, Gyurcsányt, a háborúval való riogatást, a béke mint eszme unalomig való elcsépelését és a gyerekek bevonását a propagandagépezetbe (vissza a kommunizmusba), de a Magyar Péter-jelenséget is előszeretettel figurázza ki. Gyakran rámutat a rendszer hibáira: a pedofilbotrányra (amit még a mai napig nem sikerült tisztázni), a Pegasus-ügyre, az oligarchák gázszerelőjére, Lölőre, akinek vagyona már megközelíti az 1000 milliárd forintot, a putyini rezsim felé való nyitásra, a politikusok fényűző életmódjára, jachtokra, magánrepülőgépekre és így tovább. Az egészségügy és az oktatásügy siralmas állapotára, Magyarország EU-n belüli legkorruptabb és második legszegényebb ország státuszára, valamint a társadalom végtelen megosztottságára és elbutítására is gyakran felhívja a figyelmet.

Személy szerint a produkció minden percét élveztem, és végig nevettem. Az előadás után, a tömegben kifelé menet egy idős hölgy mellém került, akinek akarva-akaratlanul is végig kellett hallgatnom a mondandóját a szűk hely és az egymáshoz zsúfolódott tömeg miatt. Az elhangzottak mélyen elszomorítottak, és egy pillanat alatt visszarántottak a jókedv és eufória mámorából a rideg valóságba. A hölgy monológja így hangzott: „Ez nem szereti a Viktort? Na, ha ezt tudom, el sem jövök.”