Tévedni emberi, nem ellenzéki

JURAJ HRABKO

Ezzel szemben a végrehajtási eljárás módosító javaslatának gyorsított eljárásával kapcsolatban nagyon gyorsan megegyeztek. Hiába kerestem, nem találtam objektív magyarázatot arra, mi okozza ezt a kétféle hozzáállást. Politikai okból több is van.

Például jogos lenne az ellenzéki politikusok bírálata, akiknek a beleegyezésével, de törvénytelenül iktatták a parlament programjába ezt a javaslatot. De ilyen nem hangzott el. Csak annak a ténynek a nyilvános bírálata, hogy a parlamenti képviselők – függetlenül attól, melyik párthoz tartoznak – megegyeztek a törvényszegésben, vezetett oda, hogy Pavol Paška, a parlament elnöke berekesztette az ülést, és újat hívott össze, megoldva ezzel a problémát. Robert Fico miniszterelnök pedig bejelentette, ezentúl nem lesznek érvényesek a kormánypárt és a kormányon kívüli pártok egyezségei. Pontosabban: az ellenzékről beszélt ugyan, de én továbbra sem tudok a kormányon kívüli pártokról ellenzékként beszélni, mivel az ellenzéki politikát másként minősítem, mint a kormányon kívülit, és az, hogy a kormányon kívüli pártok ellenzékinek minősítik magukat, nem jelenti azt, hogy valóban ellenzékiek. Természetesen a kormányfőnek megfelel ez a retorika, mivel az emberek többsége automatikusan azt feltételezi, hogy az ellenzék az ő kormányzásának egyfajta alternatívája – holott az egyelőre nem létezik.

Egyébként örömhír Fico miniszterelnök bejelentése, hogy vége a kormányon kívüli pártokkal kötött egyezségeknek, mivel ez így van rendjén. A kormánypárt maradjon kormánypárt, és mutassa meg, mire képes. A kormányon kívüli pártoknak megvan a maguk tere, amelyben ugyan nem tudják megmutatni, hogyan tudnak kormányozni, de legalább beszélhetnek róla. Az úgynevezett konszenzuális politika igényét, vagyis a kormánypárt és a kormányon kívüli pártok egyezségét (és fordítva) – állítólag az ország érdekében – csak pártpolitikusok sulykolják az emberek fejébe, valamint a velük együtt érző politológusok és egyéb művészek. Mindenki, aki józan paraszti ésszel gondolkodik, tudja, hogy a tiszta búzát és az ocsút el kell választani, csak a párttagok gondolják az ellenkezőjét. Így eshet meg, hogy a kormányon kívüli politikusok közül egyedül az SDKÚ elnöke, Pavol Frešo szavazta meg azt a kormányjavaslatot, amelyet korábban a többi „ellenzékivel” együtt keményen bírált. Tévedni emberi dolog, nem ellenzéki.

Ugyanígy van ez a képviselők bírálatával a gyorsított eljárással kapcsolatban. Csak azok szájából hangozhat el, akik nem voltak az előző kormánykoalíció tagjai, amely szintén visszaélt jogaival. Vagy van valaki, aki képes – tárgyilagosan, nem politikailag – megmagyarázni, miért hagyták jóvá gyorsított eljárásban az alkotmány, a bírókról és az ülnökökről, valamint a Szlovák Rádióról és Televízióról szóló törvény módosítását?