Társadalmi kudarc

És ha jobban megnézzük, mi zajlik az USA-ban, az EU tagországaiban vagy éppen a szlovák választási kampányban, akkor láthatjuk, hogy a politikai tanácsadók és a politikusok manapság ezt a stratégiát mesterfokon követik. A lakosság pedig örömmel hagyja magát manipulálni.

A menedékkérőket kirekeszteni akaró, klímakatasztrófával nem foglalkozó populisták az egész EU-ban rekordtámogatottságot élveznek. Az érthető, hogy a választók kiábrándultak a főáramlat politikusaiból, miután azok tevékenységükkel bemutatták, hogy nem érdekli őket a lakosság többségének sorsa. De az, hogy szélsőséges populistákban bíznak, hogy azok majd törődni fognak a kisember sorsával, társadalmi kudarcra vall.

Az északi félteke nyugati blokkjának fosszilis nyersanyagokon alapuló ipari tevékenysége és fogyasztói társadalma váltotta ki a klímakatasztrófát, valamint számos háborúért és komoly emberjogi sértésért felelős. Itt legyen megjegyezve, hogy Szlovákia jócskán ebbe a blokkba tartozik, mivel a második világháború vége óta az ország jelentős iparosításon ment keresztül, és a bársonyos forradalom óta pedig teljesen fogyasztói társadalommá váltunk. Az által, hogy a jólétet a fogyasztással és túlfogyasztással kötjük össze, kialakítottunk egy olyan nyersanyagigényes rendszert, aminek fenntartásáért kizsákmányoljuk a világ lakóit, kipusztítjuk a bolygó biológiai sokféleségét, tönkretesszük stabil éghajlatunkat. Annak ellenére, hogy már évtizedek óta tudjuk, hogy ennek a társadalmi és gazdasági modellnek a rombolás a következménye.

Persze a fogyasztói cikkek gyártása az évek során hova tovább kevesebb személy kezébe került, és ezeknek az egyéneknek és családoknak óriási vagyont termelt, ami pedig hatalmat is biztosított. Ha pedig egyszer valaki belekóstol a hatalomba, akkor azt már nem nagyon akarja feladni. Mivel a lokális és globális oligarchák tudják, hogy vagyonuk és hatalmuk a lakosság kizsákmányolásából származik, minden áron meg akarják akadályozni, hogy a lakosság ez ellen tegyen valamit. Főleg a mai világban, ahol a még mindig szabad egyetemi szférában tényleg nyíltan megy a szakmai diskurzus arról, hogy milyen következményei vannak a neoliberális gazdasági modellnek, és ennek mindenki utánaolvashat. Ezért a lakosságot ellenőrizni kell, és meg kell akadályozni, hogy összeálljanak és kiköveteljék azt, hogy a vagyonból, amit nehéz munkával kitermeltek, megkapják jussukat. De a lakosságnak nem kell hagynia magát.

Csakhogy ehhez a lakosságnak össze is kéne tartania és be kellene látnia, hogy nem az LMBTQ-emberek és nem a menedékkérők azok, akik elveszik a pénzüket és a szabadságukat, illetve veszélyeztetik jövőjüket. Ez a társadalmi kudarc: annyira erős homofóbia, xenofóbia, rasszizmus, szexizmus és irigység lapul az emberek lelkében, hogy a haragot és dühöt, amit ez a rendszer termel bennük, azok ellen irányítják, akiket ugyanaz a rendszer tett tönkre és nyom el. Azért, hogy Szlovákiában nincs pénz szociális programokra, infrastruktúrára, az oktatásügyre és az egészségügyre, nem a menedékkérők tehetnek, hanem azok a politikusok és oligarcha szponzoraik, akik a népet most ellenük lázítják.

Ne hagyjuk, hogy hülyét csináljanak belőlünk! Ha az utálat platformján induló, fasisztoid ideákat terjesztő politikusokat fogjuk választani, akkor valószínű, hogy a LMBTQ-emberek, a más vallásúak és más bőrszínűek, menedékkérők és nők jogai korlátozva lesznek. De nem lesz jobb a többinek sem. Mert ha egyszer elindul az emberi jogok korlátozása a kisebbségeknél, akkor az előbb-utóbb a többségre is kitágul.

A szegények és gyengék felkarolásával egy társadalom csak nyerhet. De ezt csak akkor érti, ha tényleg fejlett.