Tankönyvbotrány

Mi a baj a koncepcióval? Túlságosan etnocentrikus, nem veszi figyelembe, hogy Szlovákiában szlovákokon kívül magyarok, romák, rutének, zsidók is élnek, a történelmi események tárgyalásánál pedig a legkevésbé sem veszi figyelembe a politikai és etnikai korrektség alapvető szabályait. Csak a korrektség totális ignorálásával lehet egy magyar nyelvű tankönyvbe ilyen mondatot leírni: „A Nagymorva Birodalom széthullása után a szlávok mellett a magyarok telepedtek le, és megalapították a Magyar Királyságot, amelybe beolvasztották az őseink által lakott területet is.” Mi vagyunk ők, vagy mi vagyunk mi, vagy kik vagyunk egyáltalán?

A szlovák–magyar együttélés több száz évét egyetlen egy mondattal intézi el a könyv: „A szlovákok Magyarországon elnyomásban éltek.” A huszadik század sem úszta meg jobban. Öt eseményt találtak a szerzők méltónak arra, hogy felfűzzék az időösvényre: az 1. világháborút, Csehszlovákia megalakulását, a 2. világháborút, a kommunisták hatalmát és a Szlovák Köztársaság megalakulását 1993-ban. 1989. november 17-ét nem vették észre például, csakúgy, mint Robert Fico. Aláfestésként még egy bárgyú kis tanmesét is olvashatnak a nebulók, A kincskeresés bűvöletében címmel. Egy bizonyos gazdag családból származó cseh Štěpánról szól, aki az első csehszlovák állam idején Martin mellett kereste Attila hun fejedelem elásott kincseit. Persze Štěpánnak a szlovák föld nem adta ki a hunok kincsét, minek következtében Štěpán „minden vagyona elfogyott, és elméje elborult”. Szóval, „cudzie nechceme, svoje si nedáme”, a méltók elnyerték jutalmukat, a gonoszok meg büntetésüket.

Hasonló példát lehetne sorolni többet is. A probléma nem csak az, hogy ilyen könyvből kell tanulniuk a magyar gyerekeknek. Sokkal tragikusabb, hogy ilyen könyvből tanulnak a szlovák gyerekek is. És az is tragikus, hogy erről nincs vita. A vita a helységnevekről szól, ami rendkívül érzékeny kérdés, de a jelenlegi állapot pusztán a fent említett koncepció következetes megvalósításának eredménye. Ebből a szempontból még logikusnak is tekinthető. És az is tragikus, hogy a fent említett tankönyv eredeti változatát 1999 júliusában hagyta jóvá a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma. Amikor is az MKP már majdnem egy éve kormányon volt.

Ha a vita nem a lényegről fog szólni, akkor a tankönyvügynek is csak rossz vége lehet. Miután a magyarok egyébként „normán felüli jogokat élveznek Szlovákiában”, és ezt az egyetlen apró kis problémát már csak valahogyan megoldjuk egyszer (vagy legalábbis ígéretet lehet tenni ebben az irányban számtalant), a labda egyértelműen és világosan a magyar térfélen pattan. Onnan visszaütni ebben a hisztérikus hangulatban egy ideig majdhogynem lehetetlen lesz. (Petőcz Kálmán)