Szvatopluk meghalt

A következményekkel kapcsolatos felelősség leosztása és a beinduló kampány miatt az egykori Smer-ellenes erők máris széttöredezettnek tűnnek, mintha azonnal elfelejtenék, hogy évekig azzal kampányoltak, hogy az igazi tét az, hogy Ficóval vagy nélküle mehet tovább az ország.

Bár pártpreferenciáik miatt a Ficót nem támogató szavazópolgárok is hajlamosak más-más szemszögből nézni a történteket – példának okáért az euroszkeptikusok felé sodródó SaS, vagy a parlamenti bejutás lehetősége miatt felvillanyozódó MKP bázisa teljesen más indoktrinációt kap felülről, mint a három koalíciós párt támogatói –, az érintettektől hatalmas luxusnak tűnik a Fico eltávolítását megcélzó projekt gyors bukásának relativizálása. A Radičová-kormány ugyanis az ország demokrata közvéleményének terméke volt, az autoriter, populista, nacionalista Fico-korszakkal szembeni, alulról jövő, érzelmekkel átitatott, zsigeri ellenállás szimbóluma. Még annak ellenére is, hogy a koalíció tagjai nagyon eltérő ideológiai háttérből érkeztek. Még annak ellenére is, hogy az alkuk nagyon nehezen születtek meg, és sokszor nehezen emészthető kompromisszumokat tartalmaztak. Még annak ellenére is, hogy a kabinettel az MKP a parlamentből – és ezáltal a kormányból – való kimaradása miatt a szlovákiai magyar közvélemény jobbszárnya kevés közösséget érzett vele. Még annak ellenére is, hogy most, a kormány bukása után ki-ki megtalálta a saját gyűlölt ellenségét Sulíkban, Dzurindában, Radičovában, bárki másban.

Éppen ezért azt gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a fentiek ellenére elsősorban csalódottságot érzek a kormány bukása miatt. Csalódottságot, mert tavaly júniusban, a Smer ajánlkozásainak elutasítása után abban bíztam, hogy a kormány gyenge többsége ellenére is képes lesz a hosszú távú együttműködésre, érezve Fico leheletét a saját nyakán. Csalódottságot, mert még a múlt hét elején is azt gondoltam, hogy a racionális szempontok győzni fognak, és a kormány talpon tud maradni.

Nem így lett. De még ez is csak a kisebb baj ahhoz képest, hogy mindazok, akik szűk másfél éve még egy emberként drukkoltak Robert Fico leváltásának, most egymás torkának ugrottak, és a közös élményt, a közös érzést szétszakítja az aktuálpolitikai érdek. A Ficóval szembeni ellenállás közös ügy volt – a csalódottság érzése már-már magányos. A Radičová-kormány idő előtti búcsúja sebet ejtett a szlovákiai demokrata közvélemény testén, de nem halálosat: azt majd a – korábban Sloták, Mečiarok, Maďaričok, Mikolajok kezét szorongató – Ficóval való lepaktálás jelentheti jövő márciusban.
Ravasz Ábel; a szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője