Szociális csomag újratöltve

Úgy fest, a szlovák kormánykoalíció is a hollywoodi kézikönyvből dolgozik manapság, ugyanis új szociális csomagot barkácsol, mely minden eddigi szociális csomagnál nagyszabásúbb lesz. A kiszivárgott információk szerint a Pellegrini-kormány legalább 500 millió eurót szándékozik szétosztani, ami kétszerese az eddigi legnagyobb szociális csomagnak. Lesz tizenharmadik nyugdíj, ingyen autóbusz, olcsóbb pelenka, üdülési csekk és ki tudja, mi minden még.

Az elmúlt hetek eseményeinek fényében csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül az asztalra egy új szociális csomag. A múltban a Smer szép politikai sikereket ért el ezekkel a csomagokkal, ezért a vészesen csökkenő támogatottság orvoslására a párt ismét a régi jól bevált módszerhez folyamodik. Ezek a csomagok egyfajta politikai nyomókötésként használhatók. Rövid távon meg tudják állítani a párt kivérzését, és a Smer időt nyerhet az esetleges tartalmi változások kiötlésére. Az, hogy meg tud-e újulni, erősen kétséges, de a szociális csomaggal mindenképpen időt nyer.

A másik két kormánypárt támogatottsága sem döntöget rekordokat, ezért ők is szívesen beszállnak a közös osztogatásba. Talán csak nem hagyják, hogy a Smer arassa le az összes babért.

A kormánypártok nagy szerencséje az, hogy van miből osztogatni. A szlovák gazdaság a tíz évvel ezelőtti gazdasági válság óta nem teljesített ilyen jól, és ez magasabb adóbevételeket is jelent. A pénzügyminisztérium februári előrejelzése szerint a kormány ebben az évben körülbelül 150 millió többlet adóval számolhat. Önmagában azonban még ez sem lesz elég a pluszkiadásokra, várhatóan a költségvetés további konszolidációja is a szociális csomag áldozata lesz. Búcsút inthetünk a nullszaldós költségvetésnek, a jó évek termését ismét meggondolatlanul feléljük. Gazdasági elemzők már sokszor figyelmeztettek arra, hogy az adótöbbletet a jövőbe kellene befektetni, és nincs ez másképpen most sem.

A fő kérdés az, hogy a költségvetési áldozatnak van-e politikai értelme a kormányzó pártok számára. A polgárok tízezrei nem azért vonulnak ki hétről hétre az utcára, mert ingyen buszokat és üdülési csekkeket szeretnének. Inkább egy olyan országra vágynak, amelyben a politikai elit nem fonódik össze a helyi oligarchákkal. Egy olyan országról álmodnak, ahol a korrupciót büntetik és ahol az igazságszolgáltatás mindenki számára működik. Ezt viszont szociális csomagokkal nem lehet elérni, csak hosszú távú, elkötelezett politizálással. Ha a következő hónapokban a kormány le tudna tenni valami maradandót az asztalra, lehet, hogy a választópolgárok szájíze kevésbé lenne keserű. Ehhez azonban olyan szintű politikai bátorságra lenne szükség, amely a mai kormánykoalícióban teljességgel elképzelhetetlen. Így a reformok helyett maradnak a szociális csomagok, a jövőbe nézés helyett az egy helyben topogás.