Szlovákia tragédiája

A drogok dekriminalizációjának tervével Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter jött, ám az SNS és a Smer egy részének makacs ellenkezése miatt kénytelen volt visszavonni javaslatát. Annak ellenére, hogy a szakemberek – de a külföldi, például portugál tapasztalatok is – igazolják a drogfogyasztás dekriminizálását, és a drogfüggőség diagnózisként való kezelését.

Žitňanská javaslata valóban azzal számolt, hogy a fiataloknak a 165 eurós büntetés mellett kötelezően függőségi vizsgálatra, esetleg kezelésre is el kellene menniük. Végül a Híd számára már az is siker lesz, ha az enyhébb hozzáállást legalább a marihuána esetében sikerül bevezetni, ahol az aránytalanul kemény szigorra tényleg semmi ok. De amint Matúš Ritomský publicista megállapítja:

„Szlovákia tragédiája az, hogy ha egy témában folyik is szakmai vita, az utolsó szó úgyis az olyan politikusoké, mint Andrej Danko.”

Hasonló sors érte az Isztambuli Egyezmény elfogadását is. Az irracionalitás és a muszlimellenes hangulat aktuális masszív explóziója mellett a dokumentum számára végzetes, hogy éppen Isztambul nevét viseli. A régi patriarchális rend kedvelői előtt ugyanis már ez is vörös posztó lehet. S így Fico azt magyarázza, kormánya miért nem ratifikálja a dokumentumot, melynek célja gátat vetni a nők elleni erőszaknak. A csallóközi vizekben pedig terjed a méreg, és senki nem tesz semmit.

Végül, ahogy egy internetes kommentelő megjegyezte: „Szlovákia legnagyobb tragédiája a szlovákok.” Csak vigyázzunk, valakinek nehogy kedve szottyanjon beperelni minket az idézetért!

MÁRIUS KOPCSAY

a SME publicistája