Szlovákia, a tuti csalódások országa

A fizetéseink és a megtakarításaink így egyre kevesebbet érnek, vagyis folytatódik a tömeges elszegényedés. Karel Hirman gazdasági miniszter veszélyes dilettantizmusának köszönhetően pedig kilátástalan helyzetbe kerültek a vállalkozások és az önkormányzatok is. Az energiaszolgáltatók ugyanis olyan számlákkal lepték meg őket az idei év elején, amelyeket a többségük egyszerűen képtelen kifizetni, vagyis a vállalkozások tömeges felszámolása és a munkanélküliek számának a drasztikus növekedése fenyeget. Mindezt figyelembe véve az sem meglepő, hogy a legújabb Eurobarometer-felmérés szerint Szlovákia lakosságának csaknem a kétharmada egyre nehezebben él meg a bevételeiből, az emberek háromnegyede pedig azzal számol, hogy idén tovább romlik a helyzete. A megkérdezettek 82 százaléka elégedetlen a szlovák kormány inflációval kapcsolatban meghozott intézkedéseivel, és a döntő többségük szerint az ország teljesen rossz irányba halad.

Az általános elégedetlenség miatt hatalmas a feszültség, az emberek többsége a problémákért – teljesen jogosan – az időközben megbukott, az életünket azonban továbbra is megkeserítő, ma már ügyvezető Heger-kormányt teszi felelőssé. Ami biztos, hogy Eduard Heger Szlovákia eddigi leggyengébb, legtehetségtelenebb miniszterelnöke, akinek semmi keresnivalója ezen a poszton, és ugyanez érvényes a minisztereire is. A sors azonban kegyes volt hozzájuk, kaptak egy esélyt, hogy kulturáltan és gyorsan távozzanak. Csak annyit kellett volna tenniük, hogy a bukásukat rákenik az SaS elnökére, Richard Sulíkra, közben pedig a lehető legkorábbi időpontra új parlamenti választást írnak ki, és addig is megpróbálják legalább eljátszani, hogy tesznek valamit az emberekért. Eduard Heger azonban foggal-körömmel kapaszkodik a székébe, és ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus végéig, 2024 tavaszáig a helyén maradjon. Pedig ma már szinte mindenki látja, hogy a felgyülemlett feszültséget csak egy előrehozott parlamenti választással lehet feloldani, ellenkező esetben hatalmas társadalmi robbanás fenyeget, Heger pedig a minisztereivel együtt annak is örülhet majd, ha sikerül ép bőrrel elmenekülnie az országból.

És persze e sorok írója is tudja, hogy az előrehozott parlamenti választás csak az eddig felgyülemlett feszültséget vezetheti le egy időre, a problémáink azonban ezzel sem oldódnának meg automatikusan. Szlovákia nyúlfarknyi, harmincéves történetének a legtöbb parlamenti választása protestszavazás volt, amivel az addig regnálókat akartuk megbüntetni olyanok megválasztásával, akikről nagyon gyorsan kiderült, hogy ugyanolyan gazemberek, mint az elődjeik. És valószínűleg nem lesz ez másképp most sem. A probléma gyökere, hogy a politikai arénát sikerült olyan primitív iszapbirkózássá változtatni, ami eleve elriasztja a tehetséges embereket a nagypolitikától, ha pedig mégsem, akkor nagyon gyorsan bedarálja őket az egymással marakodó, pénzéhes vállalkozói csoportok által uralt rendszer. Magyarul: bármi is történik majd az elkövetkező időszakban, egyvalamiben biztosan nem fogunk csalódni – az újabb csalódásban.