Szivart Ficónak

Mindegyik momentum teljesen érthető volt a választópolgárok számára – ilyen kaliberű ügyön bukhat a kormány. A távozni szándékozó orvosok, az adóreform, a pedagógussztrájk – megannyi téma, amely okot adhatna egy kormány bukására, és teljesen értelmezhető. Ami azonban tegnap történt a szlovák parlamentben, az szinte teljesen érthetetlen. Iveta Radičová kormánya baráti tűzben esett el.

Richard Sulík SaS-elnök egyszerre két pofont adott saját magának: ha nem tegnap, akkor majd holnap, ám az eurómentőöv el lesz fogadva a Smer szavazataival, de megbukott a kormány is. Sulíkék adtak zöldet Ficónak, ha tetszik, ha nem ez a megállapítás az SaS politikusainak. Persze, azon is el lehet gondolkodni, hogy feltétlenül szükség volt-e összekötni a mentőövről szóló szavazást a kormány iránti bizalmi voksolással. Sulíkék, amikor azt magyarázzák, hogy nem az ő pártjuk buktatta meg a kormányt, hanem a koalíció többi tagja, akkor már arról beszélnek, hogyan magyarázzák meg választóiknak szavazásukat. Amikor zuhanni kezdtek a preferenciáik, sejteni lehetett, hogy elkezdenek kapálózni. De az, hogy abba a hibába esnek, hogy visszaengedik a hatalomba Ficót, minimum amatőrizmus. Az is lehet, hogy az SaS már egyszerűen nem szavazhatott másként, mert elvesztette volna az arcát, de saját magát hozta olyan helyzetbe, ahonnan már nem volt visszaút. De abba vajon belegondolt-e Sulík, hogy ugyan az arcát – kvázi – megőrizte, de a választói soha nem bocsátják meg neki, hogy a jobboldali kormány bukása az ő és képviselői lelkén szárad. Bármikor lesznek is az előrehozott választások, az SaS-nek csodára lesz szüksége a parlamentbe jutáshoz.

Iveta Radičová a jobboldal egyetlen olyan politikusa és arca, aki képes volt felvenni a népszerűségi harcot Robert Ficóval, a szlovákiai jobboldal rémképével. Tegnap ezt a politikust buktatta meg a jobboldal egy része. És önmagát is. A rémkép pedig dörzsöli tenyerét, hátradől, és kér egy whiskyt. Önök mit csinálnának a helyében? Kérnének egy szivart is…