Szerbia uniós barikádjai

A héten megerősítették Horvátország európai uniós csatlakozásának tényét. Ha minden igaz, 2013 közepén az EU teljes jogú tagállama lesz Szerbia szomszédja. Néhány éve arról témáztak mindkét országban, hogy mi lenne akkor, ha az EU Horvátországot Szerbiával egy kalapban venné fel. Attól függően, hogy az országhatár melyik oldalán élt a témázó, kétféleképp reagált. A horvát kikérte magának, mert ők már sokkal többet tettek a tagságért, és különben sem szeretik még annyira a szerbeket, hogy közösködjenek, a szerb pedig abban reménykedett, hogy hátha felgyorsítja a horvát közeledés az ő integrációját is, de ha jobban belegondolt, nem tetszett neki annyira az ötlet, nem szereti még annyira a horvátokat. Ma már a tudományos fantasztikum határát súrolná egy ilyen eszmefuttatás.

Kilencedikén dönt Brüsszel Szerbia sorsáról. Vagy nem. A lehetőségek tárházába az is beletartozik, hogy kilencedikén nem tárgyalnak Szerbiáról az uniós vezetők az euró válsága miatt, vagy ha mégis, akkor sem fogják egyértelműen elutasítani Belgrádot, csak azt kérik tőle, hogy rendezze végre a Pristinával fenntartott viszonyát. Meg hogy vessen véget az észak-koszovói határátkelőkön július óta tartó patthelyzetnek. Lényegében az Európai Bizottság októberi jelentésében is ez állt. Azóta sem történt semmi, sőt, még gubancosabb lett a helyzet.

Angela Merkel tegnap ismertette a német álláspontot. Fehéren-feketén kimondta: Németország nem támogathatja Szerbia tagjelölti státusát akkor, amikor német katonákra lőnek Észak-Koszovóban. Punktum. Úgy tűnik, a találgatásoknak itt vége. Belgrád saját tehetetlenségének lett az áldozata. Már megint. Július végén a szerb kormány még arra buzdította az észak-koszovói szerbeket, maradjanak kinn a barikádokon, amelyeken a KFOR katonáival néznek farkasszemet. Azóta is csak elbeszél egymás mellett Belgrád és Pristina, tárgyalgatnak Brüsszelben erről-arról, de érdemben képtelenek megegyezni.

Belgrád továbbra is képtelen elfogadni az igazságot, hogy már több mint egy évtizede semmi köze nincs Koszovóhoz. Kitartanak az északi részen még létező szerb intézmények fenntartása mellett, két-három parlamenti párt van, amely kimondja, hogy szembe kellene nézni a tényekkel, a többiek – legyenek hatalmiak vagy ellenzékiek – harsogják a ,,Nem adjuk Koszovót!” szlogent. Holott az EU már többször figyelmeztette Szerbiát: ha nem képes a jószomszédi viszonyokra, akkor nincs miről beszélni. Jószomszédi. A koszovói hercehurca kapcsán. Ennél érthetőbben nem lehet fogalmazni.

Nem kell csodálkozni, ha nem lesz semmi idén Szerbia uniós tagjelöltségéből. Ha nem lenne elég a fent említett cirkusz, akkor ott van még az euróválság és a kérdés, hogy akarja-e egyáltalán az EU a további bővítést. Attól tartok, pillanatnyilag vannak fontosabb dolgok Szerbiánál. Mi meg még sok szöveget megírhatunk a sikertelen tárgyalásokról, az egy helyben topogásról és arról, hogy ki a felelős mindezért.

Vígi Zoltán, a szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa