Szegény gazdagok

Hogyan is kívánja megfosztani a gazdagokat a pénzüktől a kormány? A pénzügy tervei szerint 15 százalékos adót vetnek ki a cégek részvényeseinek fizetett osztalékokra, 35 százalékos adóval terhelik az adóparadicsomokba átutalt pénzt, fenntartják a bankok és az energiacégek ágazati adóit, nagyobb összeget hajtanak be a luxusautók regisztrációjáért és a hazárdjátékokat üzemeltetőktől is. Az intézkedéseknek köszönhetően a pénzügy jövőre 178 millió eurós többletbevételre számít. Az így befolyt összeget a tervek szerint tanárbérekre, nyugdíjemelésre és az államháztartási hiány csökkentésére fordítják.

Első ránézésre szimpatikus döntésnek tűnhet. Ki ne sarcolná meg azokat, akik úsznak a pénzben? Miért ne juthatnának több pénzhez a tanárok és a nyugdíjasok? Ha azonban jobban utánanézünk, rájöhetünk, hogy Fico harmadik kormányában is csak azt teszi, amit már az előző kettőtől megszokhattunk: a saját maga által generált problémákat próbálja orvosolni úgy, hogy a lehető legjobb színben tűnjön fel. Az előző Fico-kabinet tavaly jóval nagyobb összeget szedett be az adófizetőktől, mint amennyire eredetileg számított. A választási kampány finisében azonban ezt eszében sem volt az államháztartási hiány csökkentésére vagy a tanárok kisegítésére fordítani. Olyan értelmetlen szociális látványintézkedésekre szórta el a pénzt, amelyek csak néhány kiemelt választói csoportnak kedveztek, ráadásul a Smer sem nyert sokat, hiszen a népszerűsége meredeken esett. A gazdagok mostani megsarcolása, a tanárok és a nyugdíjasok támogatása is csak ilyen látványintézkedés. Egyéni szintre lebontva ugyanis az említett csoportok alig nyernek valamit, ráadásul az sem biztos, hogy a gazdagoktól valóban akkora összeget hajtanak be, mint amekkorával számolnak. A tehetősebb rétegeknek ugyanis rengeteg lehetőségük van arra, hogy a fent említett adókat kijátsszák.

Ha a Fico-kabinet valóban segíteni szeretne a lakosságon, akkor elsősorban az alkalmazottak adó- és járulékterheit kellene csökkentenie, hiszen ezek továbbra is rendkívül magasak, miközben az egyszerű alkalmazottak nem tudják kijátszani az adótörvényeket. Hogy Fico mennyire gondolja komolyan a bankok, multik és újgazdag vállalkozók ellen indított baloldali szabadságharcát, azt legjobban a statisztikai adatok bizonyítják. Az elmúlt tíz évben, kétévnyi pihenővel, Fico kormányozta az országot. A végeredmény? A harminc leggazdagabb szlovák állampolgár akkora vagyont tudhat magáénak, mint az alkalmazottak negyede együttvéve. A lakosság legfelső tíz százalékának a bevételei hatszor akkorák, mint a legszegényebb tíz százaléké. Közben a külföldi tulajdonban levő cégek évente több mint 2 milliárd eurót vonnak ki az országból. Ez Fico baloldali, „szociálisan érzékeny” gazdaságpolitikájának az eredménye. Rá sem merek gondolni, mi lenne itt, ha Fico véletlenül jobboldali lenne.