Számos csata vár az Európai Bizottságra

A Politico című brüsszeli angol nyelvű lap információi szerint ennyi német kabinetfőnököt se számoltak még soha, és még meglepőbb, hogy tegnapig franciák nem értek el ebbe a pozícióba. A biztosok kabinetfőnökei a legfontosabb ajtónállók e politikai testületben. Von der Leyen a parlamenti beszédében külön kitért a csehszlovák bársonyos forradalom évfordulójára, Havelt idézte ebből az alkalomból: „Azért dolgozzunk valamiért, mert jó; és ne csak azért, mert sikeres lehet”. Ez a mondat alapvetően jellemzi azt a német attitűdöt, amit Von der Leyen hozhat az Európai Bizottság munkájába. Azt, hogy dolgozni kell, lesznek nehéz döntések, vér és veríték. Mégis, a nehézségeket nem kell becsomagolni és a véka alá rejteni, hanem fel kell vállalni – mert hosszú távon ez elengedhetetlenek a közjó érdekében. Éppen ilyen hozzáállásra lenne szükség Brüsszelben és a tagállami fővárosokban is. Amikor egy közelgő országos vagy regionális választás miatt nem mer az adott kormányzat lépni egy nehezebbet, félve a népszerűségvesztéstől, ahelyett, hogy felvállalná a hosszú távú fenntarthatósághoz szükséges fájdalmas átalakulást, és mindazt, ami ezzel jár.

Az új bizottság nem kis részben a zöld new dealről beszél, arról, hogy a gazdaságot hogyan lehet úgy átalakítani Európában, hogy a klímaváltozás elkövetkező éveiben életképesek maradjunk; miközben ez jelentős iparági szereplőket fog érzékenyen érinteni. Velük szemben pedig csak a legmagasabb politikai szint képes érvényt szerezni, és csak akkor, ha létezik valamiféle konszenzus emögött. Ebben nem lesz könnyű dolga Von der Leyennek.

Az Európai Parlament nagykoalíciója nem állt össze, nem tudtak megegyezni a vezető pártok. Minden egyes ügy mentén csatát kell majd vívni.

A Zöldek meg sem szavazták az új bizottságot, igaz, tartózkodásuk az egyszerű többségi szavazás miatt nem okozott gondot. Némi bizakodásra ad okot, hogy most majdnem száz szavazattal kapott többet az új Kollégium, mint amikor korábban Von der Leyen személyéről szavaztak. Végül csak beálltak mögé a nagyobb pártok hezitáló delegációi is. Az európai kompromisszumpolitika tehát működik. Időigényes, és nem tesz neki jót a közösségi média korszaka, a folyamatos és 24 órás szereplési kényszer. Viszont egyelőre jobbat nem tudunk: a francia–német tengely nehezen áll össze, a kis országok amúgy is inkább annak örülnek, ha marad mozgásterük. Ezért a hosszú törvényhozási folyamatokat helyenként technokrata, helyenként kiragadott üzenetekre épülő, csúcsra járatott médiakampányok kísérik majd. Nekünk, polgároknak türelmesnek kell lenni, és kevésbé befolyásolhatónak.

Az unió halad tovább, és a sebessége végeredményben az 500 millió polgár akaratán múlik.