Szakmai vakság a Kreml urának démonizálása

MTI-HÁTTÉR

Az Oroszországról alkotott hamis amerikai ábrázolás még olyan tekintélyes napilapokban is tetten érhető, mint a The New York Times vagy a The Washington Post – állapította meg Stephen F. Cohen, a New York-i és a Princetoni Egyetem tanára a The Nation baloldali hetilapban. Az Oroszország-szakértő rámutatott, hogy a hírbeszámolókból, kommentárokból gyakran hiányoznak a lényeges tények és nem ismertetik a megfelelő összefüggéseket. Annak a kívánalomnak sem felelnek meg, hogy a főbb fejleményekkel kapcsolatban legalább két ellentétes politikai vagy szakmai álláspontot ismertessenek. „Mindennek pedig az az eredménye, hogy az Oroszországgal kapcsolatos amerikai tömegtájékoztatás napjainkban kevésbé objektív, kevésbé kiegyensúlyozott, és nem kevésbé ideológiától átfűtött, mint a hidegháború idején a Szovjetunióról közölt híradások. Ennek a romlásnak a gyökerei az 1990-es évek elejére nyúlnak vissza, amikor a Szovjetunió bukása után az amerikai média magáévá tette a washingtoni kormány felfogását arról, hogy minden, amit Borisz Jelcin orosz elnök tesz, a „kommunizmusból a demokráciába való átmenet” része, és így Amerika jól felfogott érdeke. Legyen szó a tízmilliók életét megkeserítő gazdasági „sokkterápiától”, az oligarchák rablásától kezdve, a demokratizálódásra csapást mérő „elnöki” alkotmány bevezetésén át az észak-kaukázusi terrorizmust erősítő csecsenföldi háborúig. S bár az egykori orosz államfő támogatottsága már 1999-ben néhány százalékra csökkent, az USA legtöbb újságírója még ma is azt a benyomást igyekszik erősíteni, hogy Jelcin ideális orosz vezető volt. A 2000-es évektől kezdve az amerikai média áttért egy új, de szintén az amerikai kormánypolitikával összhangban levő megközelítésre: a tények mellőzése árán is Vlagyimir Putyin kérlelhetetlen démonizálására helyezték a hangsúlyt. Cohen rámutatott: Putyin zabolátlan ostorozása a centrista és liberális médiára, köztük a CNN és az MSNBC hírtelevízióra is jellemző. Nem véletlen tehát, hogy az amerikai sajtó buzgón várja az orosz államfő bukását. A téli ötkarikás játékok nyitónapján a The New York Times a Putyin-ellenesség jegyében három cikket és egy szerkesztőségi vezércikket jelentetett meg, amelyekben a tények alig nyomtak valamit a latban. Az amerikai média attól volt hangos, hogy Putyin rekordösszeget, 51 milliárd dollárt pazarolt a sporteseményre, miközben csak helyenként esett szó arról, hogy ebből 44 milliárdot áldoztak az egész régió fejlesztésére. Az amerikai médiában a rendezvényt fenyegető terrorveszélyről igyekeztek minél több bőrt lehúzni. A sajtó gyakorlatilag a terroristák győzelmét jósolta, bemocskolva Putyin „játékait”. A szocsi olimpia ugyan hamarosan véget ér, de az ukrajnai válsághelyzet nem. Az egyetemi tanár szerint a Nyugat és Kelet között új hidegháború bontakozhat ki, méghozzá az orosz civilizáció bölcsőjében. Instabilitással fenyegető folyamatos szembenállás alakulhat ki, de ezt figyelmen kívül hagyják az erősen szelektív, pártos, gyújtó hangú amerikai sajtójelentések. Ezek a cikkek az Európai Unió partnerségi javaslatát jóindulatúan a demokrácia, a fellendülés és az Oroszországtól való megszabadulás esélyeként festik le Ukrajna számára, aminek útját állja az „erőszakos” Putyin kijevi „haverjaival”. Arról azonban szinte soha sem tesznek említést – hangsúlyozta Cohen –, hogy az uniós ajánlat olyan „biztonságpolitikai” rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek Kijevet nyilvánvalóan a NATO-nak rendelnék alá.