Štúrék forognak a sírjukban

Egyesek úgy vélik, hogy mostani lépésével elsősorban a Progresszív Szlovákia támogatottságát csökkentheti, amelynek népszerűsége idáig töretlenül növekedett, s amelynek elnökké választásáig Čaputová az egyik vezetője volt. Több szlovák politikai elemző szerint a liberálisok eddigi támogatóinak egy része elfordulhat ettől a párttól, mert akár megfutamodásnak is minősíthetik ezt a döntést, amelynek következtében úgy gondolhatják: a „progresszívak” leendő jelöltjei megválasztásukat követően sem lennének képesek az ország súlyos társadalmi, gazdasági és morális válságának eredményes kezelésére. Aggályaikat már az újabb közvélemény-kutatások, végső soron pedig a szeptember végi választás cáfolhatja vagy erősítheti meg.

Akadnak olyanok is, akik szerint az államfő jövőre jelentős külföldi tisztség, egyesek szerint a NATO főtitkári posztjának a várományosa lesz. Esetleg az Egyesült Nemzetek Szervezetében juthat rangos beosztáshoz. Ezek egyelőre csupán találgatások, az viszont tény, hogy az elnök asszony az elmúlt négy esztendőben egyéniségével, határozott értékrendjével jelentős nemzetközi tekintélyt szerzett hazájának és önmagának, amivel erősítheti esélyeit is, ha valóban igazak a találgatások.

Bárhogy is van, szerintem az államfő jövő évi távozásának okai az őt és a családját ért nemtelen támadások lehettek – amire e heti rövid közleményében ő maga is utalt. Nem volt könnyű elviselnie, hogy többször is halálos fenyegetéseket, ráadásul borítékban éles töltényeket is kapott, leányai mellé testőröket is kellett állítani, mert őket is életveszélyesen megfenyegették. Ezeket a gonosz embereket hónapokon keresztül elsősorban Igor Matovič, Ľuboš Blaha és főleg Robert Fico hergelte állandó nemtelen támadásával. Az OĽaNO elnöke többször is aljas, leginkább ellene irányuló szándéknak minősítette az államfő néhány nyilatkozatát, holott azok megalapozottak és tényszerűek voltak, hiszen a pártelnök-pénzügyminiszternek az államkasszát megkoppasztó, öncélú, értelmetlen intézkedéseit bírálta. Blaha a morális mélypontra akkor süllyedt, amikor tavaly Nyitrán rágalmazásaival annyira felbőszítette a híveit, hogy azok gátlástalanul „amerikai ügynöknek és kurvának” nevezték az elnök asszonyt. Fico pedig ebben a szellemi alvilágban a néhai római államférfira, Catóra hasonlít, aki csaknem minden beszédét azzal fejezte be, hogy „Karthágónak pedig vesznie kell!” A Smer elnöke meg szinte naponta, rögeszmésen pocskondiázta Čaputovát, akiről mára kiderült, hogy nem olyan, mint a „vaslady”, vagyis az egykori brit kormánydő, a reformjait a durva kritikák ellenére eltökélten valóra váltó Margaret Thatcher volt. Ő Szlovákia köztársasági elnökeként is családját féltő édesanyának és érzelmeit nem sutba dobó személyiségnek bizonyult. Olyan embernek, aki bizony néhányszor rossz döntéseket hozott. Főleg akkor, amikor nem ragaszkodott ahhoz, hogy júniusban legyen az előre hozott választás.

A jelenlegi szlovákiai politikai mocsár bűze Anna Belousovovát is feldühítette. Nála az utolsó biztosítékot Boris Kollár házelnök verte ki, aki kénytelen volt beismerni, hogy évekkel ezelőtt floridai villájukban felpofozta tizenegy élettársának egyikét, mert az asszony trágár szavak kíséretében hajította el egyéves, közös gyermeküket. A Szlovák Nemzeti Párt egykori vehemens alelnöke a minap nekikeseredve rebegte, hogy a szlovákság történelmi hősei, Štúr, Hodža és Hurban forognak a sírjukban, mert a túlvilágról is fájdalommal szemlélik, milyen erköcsi fertő uralkodik hazai politikai körökben, hova süllyed szeretett nemzetük egy része.

Pedig a minden idők legpiszkosabbnak ígérkező kampánya csak most kezdődött.