Štúr Párkányban

Mondjuk ki őszintén: amíg a város neve Štúrovo, addig egy ilyen szobornak nincs keresnivalója Párkányban!

A modern szlovák nemzet megteremtésében kulcsszerepet vállaló Ľudovít Štúr a szlovák történelem központi szereplője. Még ha az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a magyarokkal szemben is állt, utána pedig, élete alkonyán, az orosz pánszláv téveszmék hazai szálláscsinálójává vált, el kell ismernünk a szlovákok számára kiemelkedő fontosságát. 

Éppen ezért bátran állíthatjuk, hogy Štúr többet érdemelt sajátjaitól, minthogy a magyarokkal szembeni őrjöngés idején az ősi Esztergommal szembeni magyar kisvárost nevezzék el róla. 

Ezzel a lépéssel sajátjai rúgtak belé egyet, a kirekesztés, a megszállás és provokáció eszközévé alacsonyítva. Mindez 1948-ban történt, most pedig újra belerúgnak. Ismét a sajátjai. Štúr szobrot kap a magyar városban, amelyre az ő nevét erőszakolták rá. 

A Matica slovenská továbbra is úgy gondolja, missziója kiskutyaként „megjelölni” a magyarlakta városokat szlovák vagy annak vélt atyafiak szobraival. Most Párkányon a sor, mely sokáig ellenállt, ám végül – hasonlóan a komáromi esethez – kerülőúton célba értek. Ha a város nem akart engedni, találtak egy állami szereplőt, melynek parcelláján felállítják az emlékművet. 

A magyar–szlovák etnikai vonal mellett ez a friss szoborbotrány másik problematikus síkja: amikor egyesek állami szereplőkön keresztül lehetetlenítik el a helyben megválasztott önkormányzat jogainak gyakorlását. Pofon a decentralizációnak. Ugyanez volt a képlet 2010-ben Komáromban, ott a Szlovák Útkezelő Vállalat tulajdonában lévő körforgalom kellős közepén találtak megfelelő helyet Szent Cirill és Metód szobrának. A párkányi szobor a Közkikötő Rt. parcelláján lesz felállítva, a cég tulajdonosa a közlekedési minisztérium, menedzsereit az Érsek Árpád által vezetett tárca nevezi ki. A párkányi Matica nem ma találta ki, hogy állami telken állítana szobrot, ám az elmúlt három évben nem sikerült megakadályozni, hogy erre pont a közlekedési minisztérium alá tartozó céget használja. Ideális esetben a közlekedési tárca környékén 2016 óta azon kellett volna gondolkodni, hogyan lehetne elegánsan elmozdítani a komáromi szobrot, ehelyett a Matica egy újabb emlékművet bulizott ki magának állami parcellán.

Štúr a szlovák történelem főszereplője, logikus, hogy a szlovákok szeretnek róla utcákat elnevezni, szobrokkal tisztelegni nagysága előtt. Az ismert történelmi kontextus miatt (1948 – Párkány provokatív átnevezése) viszont a helyi és nem helyi szlovákoknak is meg kell érteniük, hogy amíg Párkányt szlovákul Štúrovónak hívják, Štúr szobrának nincs keresnivalója a városban. 

Május 12-én, a szoboravatón várhatóan felcsapnak az indulatok. Ordibálás helyett mit kellene tenni? 

Két dolgot javasolnék a kedves párkányiaknak. Egyrészt aláírásgyűjtő akciót kezdeni Párkány szlovák nevének megváltoztatásáról – tudjuk, volt már referendum, eredményét anno a kormány nem vette figyelembe, de a népakarat akkor edződik, ha ismételten képes kiállni az igazáért. A helyi népszavazást össze lehet kötni a jövő márciusi parlamenti választásokkal, és ha valamelyik magyar párt koalícióra akarna a jövőben lépni, házi feladatként kellene megkapnia, hogy ne blokkolja az átnevezést.

A másik méltó válasz egy performansz lehetne: egy kis szoborpark a Duna-parton, Štúr mellett Jurij Gagarin, Colombo felesége, Kheopsz fáraó vagy Albert Einstein szobrával. 

Azzal a felirattal, hogy ez a Párkányban sosem járt, Párkánnyal semmilyen kapcsolatban nem lévő, véletlenszerűen összeválogatott személyiségek szoborparkja.