Stratégia vagy taktika?

LAKNER ZOLTÁN

A koalíció felbomlása után az egykori koalíciós pártok megpróbálják kitapogatni lehetőségeik korlátait. Az SZDSZ valószínűleg elsősorban időt akart nyerni, amikor cselekvési tervet kért a kormányfőtől, s feltételekhez kötötte azt is, milyen esetben tudná támogatni az előrehozott választást. A liberálisok két dolgot szeretnének egyszerre: leválni az MSZP-ről és elkerülni az előrehozott választást, amihez valahogy át kellene varázsolni a költségvetést a Tisztelt Házon. A kormányfő a minap előterjesztette cselekvési tervét, a jelek szerint teljes szocialista frakciótámogatással. A terv lényege, hogy a jóléti rendszerhez nem lehet, de nem is kívánatos hozzányúlni, így kizárólag az illegális gazdaság kifehérítéséből származó bevétel nyitna teret a közkívánatra végrehajtandó közteher-csökkentésre. A közgazdászszakma lesajnálta az elképzelést, az SZDSZ pedig kereken nemet mondott rá. Itt elvileg véget is érhetne az SZDSZ és az MSZP sajátos, válóper utáni békéltető tárgyalása.

Ehhez képest az SZDSZ az idén már kétszer elutasított MSZP-hez fordul azzal, hogy ha az egy új programot és nem mellékesen egy új miniszterelnököt prezentálna, akkor közösen tető alá hozhatnának egy szakértői kormányt. Közben az MDF ellenzéki megállapodást szorgalmaz az adótörvényekről, amelyeket a Fidesz, a KDNP, az MDF és az SZDSZ matematikailag keresztül is vihetne a parlamenten. Ha ez nem sikerülne, akkor az MDF szerint ugyanezeknek a pártoknak a parlament feloszlatásával kell a kormányozhatóság feltételeit visszaállítani. Mármost az a kérdés – talán az SZDSZ számára is –, hogy a szakértői kormányra tett javaslat taktikai húzás, vagy ez a liberális párt stratégiai célja? A taktikázást az indokolná, hogy az SZDSZ a koalíciót visszasíró szavazói számára bizonyítsa: tényleg mindent megpróbál az együttműködés fenntartásáért, de a szocialistákkal egyszerűen nem lehet tovább folytatni. Ezt követően a liberálisok akár az ellenzékkel folytatott tárgyalásokba is bocsátkozhatnának, ahol hamar bebizonyosodna, hogy nem tudnak közös javaslatokat tenni. A parlament feloszlatásának megszavazását viszont azzal kerülhetné ki az SZDSZ, hogy a Fidesznek e célból szabott feltételeire hónapok óta nem kapott érdemi választ. Ettől kezdve az SZDSZ elmondhatná, hogy mindent megpróbált, de nem talált partnereket, és sorsára hagyná a kormányt a költségvetéssel. Ha nem siet a szocialisták segítségére néhány meggyőzhető vagy pusztán nem elég fegyelmezett ellenzéki képviselő, akkor a költségvetés megbukik, s a parlament feloszlatását ekkor már nehéz lenne elkerülni. Viszont az SZDSZ elérheti, hogy az új választásra 2009 nyara előtt ne kerüljön sor, ami alatt karakteres ellenzéki stratégiával megpróbálhatná növelni szavazótáborát. Ha maga a szakértői kormány a cél, akkor az SZDSZ lényegében egy felújított koalícióban gondolkozik az MSZP-vel. Ebben az esetben a liberálisok „szabadítanák meg” az országot a népszerűtlen miniszterelnöktől, ám az már erősen kérdéses, miféle programban tudnának megállapodni azzal az MSZP-vel, amellyel jó ideje egyetlen stratégiai kérdésben sem tudnak megegyezésre jutni. Nem beszélve arról, hogy a jelen helyzetben Gyurcsány Ferenc úgy vonulhatna vissza, hogy ott maradna az MSZP élén, tehát a szabad demokratáknak vele kellene egyezkedni a szakértői kormány programjáról. Ha ez a szakértői kormány valahogyan mégiscsak létrejönne, akkor az érintett pártok biztosíthatnák, hogy 2010-ig eldöcögjön a parlament. Ám erősen kétséges, mit segítene a szocialisták választási esélyein, hogy nem adhatja át az uniós pénzekből épített létesítményeket, amire pedig nagyon készül, s a liberálisokén, hogy bár egy másik lakásban, de mégiscsak újra összebútorozott az MSZP-vel.

Senki sem állíthatja, hogy könnyű döntést hozni egy ilyen helyzetben. A liberálisok talán még nem is tették meg, de választaniuk kell majd. Inkább előbb, mint utóbb.