Sötétség a fejekben

Elsősorban a jobb kommunikáció, és erre a magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának ülése, valamint az ekeli állomás kétnyelvűsítésének elhallgatása is rávilágít. Mindkét eset megmutatta, milyen problémás a szlovákok felé való üzenetközvetítés, sokszor nem is feltétlenül a magyar fél hibájából.

A szlovákiai magyarság hosszú távú fennmaradásának csak egyik feltétele a jó politikai képviselet vagy az érdemi ötletek kitalálása. Egy másik fontos, kevéssé ismert tényező, hogy a két közösség egy hullámhosszra kerüljön, megértse a másik akaratát - és ez az, ami a jelenlegi környezetben nem teljesül. A szlovák társadalomban egyre mélyebben él az a nézet, mely szerint a kisebbségek jogállásával komolyabb probléma nincs, aki pedig a fennálló helyzeten változtatni szeretne vagy másokkal közösködik, az minimum gyanús elem. A magyar kisebbség érdekérvényesítő képessége így aggasztóan gyengévé válik, ugyanis könnyen szélsőségesnek tűnhet bármilyen aktivista, jóakarattól és mondanivalótól függetlenül.

Miért hallgathatók el a közösségi követelések? Egy mély kommunikációs szakadék miatt a két nemzet között: alig van olyan közéleti személyiség, aki a problémákról a szlovákok előtt is bátran beszélne. A szlovák sajtóban csak néhány kiválasztott ír és nyilatkozik, s míg egymás között, helyi fórumokon mindenki egyetért azzal, mit és miért kéne tenni, azt a többségi közvélemény és a szlovákiai politikusok felé gyakorlatilag lehetetlen közvetíteni. Nem könnyít a helyzeten a Híd szlovák sajtóban mutatkozó véleménymonopóliuma és az MKP elszigetelődése sem. De a legaggasztóbb jelenség, hogy a független szlovák véleményformálókat is csak felszínesen érdeklik ezek a problémák.

A torz, félig tudatlanságból, félig pedig rosszindulatból fakadó szemléletmód a komáromi bizottsági ülés és a vasúti kétnyelvűsítés (nem) bemutatásánál is világosan megmutatkozott. Eltekintve attól a problémától, miként értesítették a magyar hatóságok a szlovákokat a bizottság komáromi kiszállásáról, a szlovák sajtóban az ülés kapcsán kizárólag negatív hangok kaptak szerepet és teret - előbb az összejövetel szükségtelenségének és megosztó voltának hangsúlyozása, később pedig a „felvidékezés“ bírálata. A vasúti kétnyelvűségi küzdelem kapcsán pedig az látszik, hogy a szlovák sajtó képtelen befogadni a pozitív üzeneteket, így nincs is azt kinek közvetíteni a közvélemény felé. Egyszerűbben fogalmazva: a szlovákoknak fogalmuk sincs arról, milyen problémák merülnek fel a vasúti nyelvhasználat kapcsán.

Ennek a kommunikációs akadálynak a ledöntése kulcsfontosságú ahhoz, hogy érdemben is előrelépés történjen a szlovák-magyar viszonyban. Máskülönben végérvényesen jó és rossz magyarokra bomlik a helyi közeg - az előbbieket pedig arról lehet majd megismerni, hogy nem emelnek szót semmivel kapcsolatban.