Sorsfordító szeptember

Magyar közösségünk nagy kihívás előtt áll: a szeptember 30-i időközi parlamenti választás sorsdöntő lesz nemzeti közösségünk életében. Az őszi megmérettetés fontos a Szövetség magyar politikai párt számára is, amelyben ott vannak a korábbi MKP, a Híd és az Összefogás politikusai, hiszen jelöltjei először indulnak a parlamenti választáson. Ez az egyetlen olyan párt, amely biztosítani tudná a Szlovákiában élő magyarok számára a politikai érdekképviseletet a szlovák parlamentben.

Tudatosítottuk, hogy egyenként, külön pártokként nem lehetséges a parlamentbe jutás – a magyar közösség parlamenti képviselete. Azt is láttuk, hogy az elmúlt időszakban, amikor a magyar közösségnek nem volt politikai képviselete, a szlovák pártok miképp is viszonyultak-viszonyulnak magyar közösségünkhöz. Sajnos, sehogy – vagy csak az asszimilációt erősítve.

Elég csak rátekinteni a most asztalra került, kidolgozás alatt lévő területi és közigazgatási reformra, amely alapján például eltűnne a Komáromi, a Galántai, a Vágsellyei, a Szenci járás, valamint a Dunaszerdahelyi járástól elcsatolnák Somorját és környékét, beolvasztanák ezeket olyan járásokba, amelyekben a nemzetiségi arányt teljes mértékben megváltoztatnák. Egyértelműen a felvidéki magyarság kárára!

Képtelenség, mondhatnánk, de ha nem lesz felvidéki magyar képviselet, magyar párt a szlovák parlamentben, amely ez ellen (is) felemelné a szavát, hangot adva a magyarság érdekeinek, borítékolható, hogy a szlovák politikusok nyugodt szívvel szavaznak majd a felvidéki magyarság folytatódó sorvasztására.

A Szövetség politikai párt mind megyei, mind önkormányzati szinten jelentős képviselettel rendelkezik, és most van itt az a történelmi pillanat, az az idő, hogy felülemelkedjünk önös érdekeinken, hogy bejuthassunk a parlamentbe. Ha erre nem kerül sor, akkor csak az Isten lehet irgalmas hozzánk.

Ha nem a magyar közösség sorsa, érdekképviseletünk parlamentbe jutása lenne a tét, talán megmosolyognám Zászlós Gábor véleményét, hiszen mi már 38 évvel ezelőttről ismerjük egymást, és tegező viszonyban is vagyunk egymással – vagyis ismerem a habitusát…

Zászlós Gábor azonban cikkében megkerüli a tényeket, csúsztat, valamint kontextusából ragad ki elemeket. Persze tudom, hogy ez a fajta etikátlan hozzáállás egyre jellemzőbb egyes, Felvidéken magyarul megjelenő sajtótermékben, de a tények makacs dolgok…

Egyrészt az általam elhangzottakat Zászlós Gábor az önkormányzati választás utánra datálja, holott az általa idézett szöveg a Napunk online weboldalán 2022. szeptember 12- én, jóval a választás előtt jelent meg, másrészt a kiragadott interjúrészletet elviszi a saját szája íze szerinti szövegkörnyezetbe, ahol már pejoratív értelemmel, vádakkal töltve azt meg, lapos és támadó szövegébe csomagolja. Mellette nem csupán az én személyemet, de a dunaszerdahelyi képviselő-testület tagjait is vádolni meri.

Tényleg, csak a példa kedvéért, nézzük meg, hogy is működik a magát demokratikusnak, liberálisnak valló, ám éppen eszméit megcsúfoló, véleményerőltető cikkíró tolla. „Világossá tettem, főleg az újaknak, hogy senki sem azért került ide, hogy megváltsa a világot… Akik újoncként bekerülnek ebbe a világba, gyorsan rádöbbennek, hogy nincs olyan hatalmuk, és nincsenek olyan lehetőségeik, hogy világmegváltó tényezők lehessenek” – idéz Zászlós. Ha a cikk írója legalább csupán a tényekre, a megjelent nyilatkozatokra, az önkormányzati munka törvényi kereteire figyelt volna, kihámozhatta volna (bár tudom, akkor nincsen szaftos sztori, nincs kárörvendő bekiabálás a partvonalról, nincs tetemrehívás), hogy a vádjaira ott a válasz, a fentebb említett, választás előtti interjúban.

A 2022. szeptember 12-én megjelent interjúban elmondhattam, hogy számos cikluson keresztül vezettem Dunaszerdahely városát, sokféle és sokszínű képviselő-testületekkel működtem együtt. Ennek fényében hangzott el tőlem az, hogy „mindenkinek megadtam a tiszteletet, ugyanakkor világossá tettem, főleg az újaknak, hogy senki sem azért került ide, hogy megváltsa a világot.”

Ez azonban a 2010–14 közötti időszakra vonatkozott, amikor is az akkor a Most-Híd párt színeiben megválasztott városi képviselők voltak azok, akik ugyan nem tudták, mit akarnak, de azt nagyon akarták. Rájuk utaltam, ők akarták megváltani a világot, vehemensen, erőnek erejével akarva bizonyítani, mennyire rátermettek. 2022 szeptemberében, a választás előtt azonban nem akartam konkrét, párthoz köthető személyek „munkájának” a felemlegetésével a Szövetség színei alatt megjelenő más pártoknak „odaszólni”. Mondjuk úgy, akkor nem volt illendő nevén nevezni a gyereket.

Elmondhatom, a jelenlegi dunaszerdahelyi városi képviselő-testület megfelelő módon működik, bár ezek szerint „a kürti szigetbe” ebből csak bizonyos információk szűrődnek be.

Zászlós Gábor azzal az ötlettel állt elő, hogy a Szövetség vezetőségének 20 tagja lépjen vissza, és 20 mesterlövészt állítson a párt a 150-es választási lista elejére, akiket egy független bizottság választ ki. Ezzel szemben viszont a múlt évi önkormányzati választáskor sok olyan politikus kapott bizalmat, akik már hosszú évek óta tettek és tesznek a felvidéki magyar közösségért, és bizalmat élveznek a közösségünk részéről. Tehát nekünk, a Szövetség politikai párt tagjainak nem visszalépni kell, hanem közösen összefogva és előre. Ez most a közösségünk létkérdése – 2023 szeptembere számunkra ugyanis, ha akarjuk, ha nem, a 21. századi felvidéki magyar közösség sorsfordító pontja lesz.