Sokaknak nem tetszik, mégis indul a szavazógép

Visszaút viszont már nincs, a magyar kormány az ígéreteknek megfelelően még az idén módosításokat eszközöl a választási rendszerben, a határon túliak pedig szavazati jogot kapnak, két dolog miatt is. Az egyik, hogy így kívánja a Fidesz érdeke, a másik, hogy ez a kormány nemigen szeret visszatáncolni, szóval, ha közben kiderülne (mint ahogy az említett felmérésből ki is derül), hogy otthon sok szavazatot veszíthetnek az új intézkedéssel, már csak truccból sem mondanak le fennkölt elképzelésükről. Beindulhat tehát a szavazógép, a következő parlamenti választások eredményei pedig biztosan nagyon tanulságosak lesznek.

Az egész kettős állampolgárság, és a hozzá járó szavazati jog egy szép gesztus Budapest részéről a határon túli magyarok felé, a magyar nemzet közjogi egyesítése (Semjén Zsolt szavaival). A magyar kormány így létesítene kapcsot Budapest és a határon túliak között, az asszimilációt megfékezendő. Ez viszont téves elképzelés. Az asszimiláció, sajnos, természetes folyamat, a kisebbség egyre inkább beolvad a többségbe, ez mindenhol így van. Ennek sem az autonómia, sem bármilyen benevolens jogállamiság nem szabhat gátat. Sőt, kijelenthető, hogy a magyar állampolgárság felvételének lehetősége meggyorsítja a határon túli területek magyarságának eltűnését, mivel ha egy adott helyzetben Magyarország jobb megélhetési lehetőségeket biztosít, sok határon túli dönthet (és dönt jelenleg is) úgy, hogy állampolgársággal a zsebében az anyaországba települ át. Vagy éppen csak oda megy tanulni vagy dolgozni, és elfelejt hazamenni. A környező országok pedig lassan fellélegezhetnek majd, egyre kevesebb követelőző kisebbségük marad. Ez valószínűleg már a kettős állampolgárság kitalálóinak is eszébe jutott. Mivel magyarázható, hogy mégis megszületett az állampolgársági törvény, ahogy a szavazati jog is jár majd? Görcsös hatalomvággyal, semmi mással. A Fidesz így majd minden választás előtt ígérgethet szépeket a határokon túlra, és kaszál is majd cserébe szavazatokat bőven.