Sok hűhó semmiért

Ennek ellenére a miniszterelnök szombaton hivatalosan a kilépés halasztását kérte. A szeptemberben megszavazott „Ben-törvény” értelmében Johnsonnak halasztást kell kérnie az EU-tól abban az esetben, ha a brit parlament nem szavazza meg az újabb egyezséget, vagy nem támogatja az egyezség nélküli kilépést.
Mivel október 19-én a brit képviselők újból elutasították az egyezmény lehetőségét, az egyezmény nélküli kilépést pedig már korábban kizárták, Johnson kénytelen volt levélben halasztást kérni .

Az események rendkívül gyorsan zajlottak a hétvégén. Johnson parlamenti veresége után még aznap levélben informálta Donald Tusk Európai Tanácselnököt a parlamenti eseményekről. Johnson három levelet is küldött Brüsszelbe még aznap éjjel, és a legfontosabb dokumentumot, melyben hivatalosan halasztást kért, tüntetőlegesen nem írta alá.

Tény, hogy Johnson csúnya vereséget szenvedett, és a szombati események újra bizonyították, hogy nem nagyon lehet hinni Nagy-Britannia politikai vezetőinek brexittel kapcsolatos ígérgetéseinek. Hiszen Johnson az utóbbi hónapokban nem volt rest azt hangoztatni országszerte, hogy nem kér majd halasztást. Volt, aki ezt el is hitte, hiszen Johnson személyében Nagy-Britannia egy erős és tapasztalt tárgyalót kapott, így valóban volt rá esély, hogy sikerrel jár majd. Johnson stratégiája viszont rendkívül ködös volt, a tárgyalásokat zárt ajtók mögött folytatta, miközben országszerte kampányolt, hogy az egyezmény nélküli kilépésre felkészítse a lakosokat. Tehát elkövette ugyanazt a hibát, mint Theresa May, ő sem vonta be a brit jogalkotókat az egyezmény formálásába, így nem meglepő, hogy azt a brit parlamentben 322–306 arányban elutasították.

Tény azonban az is, hogy egy új egyezmény lezárása az EU-s partnerekkel szinte lehetetlennek bizonyult, elsősorban az idő nyomása miatt. Másrészt pedig az EU-s vezetők szilárd elhatározottsága is komoly akadálynak ígérkezett, melynek értelmében a May-jel kötött egyezményt nem voltak hajlandóak megnyitni. Ennek ellenére az EU mégis engedett, és a már egyszer lezárt egyezményen érdembeli változásokat engedélyeztek, elsősorban az ír „backstoppal” kapcsolatban.

Az új egyezség értelmében a „backstopot” egy furcsa és bonyolult kettős határrendszer helyettesítené. Ez egyfelől azt jelentené, hogy az Írszigeten fizikai határ nem keletkezne – ez mindkét fél számára fontos volt. Másfelől a britek elhagynák a vámuniót, és saját maguk köthetnének kereskedelmi szerződéseket az EU beleszólása vagy segítsége nélkül. Ez a pont szintén nagyon fontos volt Johnsonnak, annak ellenére, hogy az ország EU-n kívüli kereskedelmi kilátásai nem túl kecsegtetőek.
A változtatások igazán komplex része valójában az ír kérdésre kínált megoldás. Bár a legújabb tervek szerint fizikai határ nem épülne, ellenőrzésekre így is szükség volna az Ír-szigeten. A javasoltak szerint vámellenőrzések csak az árukereskedelemre vonatkoznának, személyeknek ezzel továbbra is szabad mozgást biztosítva. Mi több, az áruellenőrzés gyakorlatilag az észak-ír kikötőkben történne, és csak nagy mennyiségű árura vonatkozna. Sőt, az adó meghatározása nem automatikusan helyben történne, hanem csak később, és csak a „rizikósnak” minősített árukat érintené. Az, hogy mit is jelent pontosan a „rizikós” áru, még nem tisztázott, hiszen ezek listája csak később lenne meghatározva.

Az egyezmény ködös pontját képezi az is, hogy ki folytatná és ki felügyelné majd az ellenőrzéseket. Az megegyezés szerint brit hivatalnokok felelőssége lenne a fizikai ellenőrzés, esetleges EU-s jelenléttel. Nem teljesen világos azonban, hogy döntéseknél melyik félnek lenne vétójoga, egyelőre úgy tűnik, hogy az EU-s hivatalnokok szava erősebb lenne.

Ezzel tehát egy furcsa, hibrid helyzetbe kerülnének az észak-írek, fizikai határ nélkül ugyan, de továbbra is az EU és Nagy-Britannia között, mind vám, mind adózás kérdésében. Ennek a rendszernek a sikeressége nehezen megjósolható, így a felek szerződésbe iktatták, hogy 4 év elteltével az észak-ír döntéshozók szavazzanak arról, hogy továbbra is ennek a rendszernek a részei szeretnének-e maradni. Kérdéses, hogy miért nem szavazhatnak erről az észak-írek most, azonban tény, hogy egy jelenlegi szavazáshoz sokkal több információra lenne szükség.

Johnson mellett szól, hogy megtette a lehetetlent, és változtatásokat harcolt ki a korábban már lezárt egyezmény szövegében. Ez azonban túl kevésnek bizonyult, és így kezdődhet minden elölről. A britek újabb halasztást kértek, 2020. január 31-ig, amelyet valószínűleg meg is kapnak.

Az elmúlt három év eseményei láttán azonban sokan nem sok esélyt adnak annak, hogy a következő 3 hónap folyamán a brexit-saga megoldódjon.