Sok hátrány, egy előny

Egyelőre ugyan nem lehet tudni pontosan, hogyan is nézne ki az az alkotmánytörvény, amely 65 – vagy 64, esetleg a férfiaknak 65, a nőknek pedig 63 évben maximálná a nyugdíjkorhatárt –, de amit tudunk, az nem sok jóval kecsegtet. A Smer 2013-ban elfogadott egy viszonylag progresszív módosítást a nyugdíjtörvényben, bár csak 2017-ben, vagyis egy kormányzati ciklussal később lépett életbe. Lényege: a nyugdíjkorhatár a várható átlagos élettartamot figyelembe véve évente emelkedik. Erre szükség volt a nyugdíjrendszer konszolidálása érdekében: ha nem nőne a korhatár, csökkenteni kellene a nyugdíjak fizetéshez viszonyított értékét, vagy az államnak vállalni a nyugdíjakat kifizető Szociális Biztosító hiányát.

Fico most az emberek szociális érzékenységét vette célba, mondván: nem hagyhatjuk, hogy halálukig dolgozzanak. A jelenlegi törvény alapján nem is dolgoznának a halálukig, hiszen éppen a várható élettartam alapján emelkedik a korhatár. Emellett a javasolt plafont, a 65 évet csak mintegy 20 év múlva, 2038 táján érnénk el, ez pedig még a nyugdíjrendszer szempontjából is rendkívül hosszú idő. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a jelenlegi rendszert mintegy 15 éve vezették be, és azóta hányszor módosult... Vagyis egy új látszatintézkedést lebegtet Fico, amely nem segít, és ha nagy baj lesz a költségvetésben, akkor úgyis módosítanák.

Abban még igaza is lehet Ficónak, hogy vannak olyan foglalkozások, amelyek esetében a jelenlegi 62 év és 139 nap is hosszú, de inkább azt kellene megnézni, hogy bevezethető-e alacsonyabb nyugdíjkorhatár azok esetében, akik nehéz fizikai munkát végeznek. Persze itt figyelembe kell venni azt is, hogy aki korábban megy nyugdíjba, kisebb járadékot kap.

Veszélyesebbek azonban egyes kormánypárti és ellenzéki politikusok javaslatai. Andrej Danko, az SNS elnöke „előnyben” részesítené a gyermeket felnevelő nőket, ha jól lehet kiolvasni ezt a szavaiból. Miért a nőket, és miért így?

Minden tisztelet a nőké, de erre a látszólag pozitív intézkedésre ők fognak ráfizetni. Danko ezzel ugyanis „visszanyomja” őket a gyereknevelő-háziasszony státusba, mintha a gyereknevelés csak az ő feladatuk lenne. És mindezt ráadásul egy-két év nyugdíjkorkedvezménnyel fizetné meg nekik. Csak azt is tudnia kell, hogy így alacsonyabb lesz a nyugdíjuk is azzal az egy-két év „kedvezménnyel”. Sokkal előnyösebb lenne például – ha már annyi pénze van az államnak, hogy osztogathat, ahogyan azt Fico mondja –, ha a gyes alatt nem az 547 eurós kivetési alapból fizetné az állam a nyugdíjjárulékot a gyereket nevelő szülő után, hanem mondjuk az átlagkeresetből. Így a három év gyes sokkal többet dobna a majdani nyugdíj összegén, és az intézkedés nemsemleges – az a szülő kapja, aki gyesen volt a gyerekkel.
 

De még veszélyesebb Igor Matovič ötlete, aki egy jót cigányozott is ezzel. Ő ugyanis gyerekenként egy évvel csökkentené a korhatárt a nők esetében, de csak akkor, ha az anya legalább középfokú végzettséggel rendelkezik. Ennek semmi más alapja nincs, csak a színtiszta rasszizmus.

Egyetlen hozadéka a Fico által javasolt törvénynek az lehetne, ha a korhatár mellett a második nyugdíjpillért is sikerülne bebetonozni az alkotmányba, ahogyan ezt a Híd szeretné. De elég meglepő lenne, ha épp egy olyan kormánykoalíció védené az alkotmánnyal a második pillért, amelynek Fico pártja is része. Ő, aki néhány éve még legszívesebben eltörölte volna ezt a takarékoskodási rendszert.