Smer: mindig, minden körülmények között

De mit hoz így a jövő? Magyarországhoz fogható léptékű változásokat aligha.

A Smer kiindulópontja jó. Választóit nem különösebben érdeklik a korrupciós botrányok, a jól kidolgozott pártprogram vagy az elvont célok. A márciusi választások előtt kialakuló közegben Fico tökéletesen megtalálhatja számításait. A Gorilla-botrány árnyékában elsikkad, hogy a Smer programjában gyakorlatilag nincs konkrét ígéret, a válság előtti nosztalgia, a szociális biztonság, a stabil kormány és az erős állam képe se több, se kevesebb annál, amit a riválisok ígérnek. Az előrehozott választások nem a jó programokról szólnak, nincsenek olyan meghökkentő elképzelések, amelyekkel például 2010 tavaszán az SaS jelentkezett. A jobboldal eközben Smer-kompatibilissé vált: tele van a kínálat nyugati irányultságú, a gyengéket felkaroló pártokkal, nehéz megjósolni az új kormány felállását.

Ilyen előzmények után nyitott az a kérdés, miként viselkedik a Smer, ha hatalomra kerül, és kivel képzeli el a közös munkát Fico. Egyáltalán, milyen lehetőségei maradnak a baloldali pártnak arra, hogy a válság várható folytatása és a megszorítások közepette jól jöjjön ki a kormányszerepből?

Az egyik lehetséges forgatókönyv – amellyel egyre többen riogatnak –, hogy Ficónak az alkotmányos többség megszerzésével (tegye azt egyedül, vagy egy partnerrel) lehetősége nyílik átformálni az államot és saját képére szabni a hatalmi ágakat. Az ország szimbolikus átalakításának ugyanakkor kevés értelme lenne. Főleg ha belegondolunk, a Smer korábban nem jelezte, hogy elégedetlen lenne az állami struktúrák működésével. Ráadásul Fico nyílt nosztalgiával viszonyul ahhoz a kommunista rendszerhez, melynek a jelenlegi állam az örököse. Nincs tehát komoly igény az átalakítás iránt. Ráadásul a főellenségként kezelt Fidesztől görcsösen elhatárolódni igyekvő Fico kínosan ódzkodik attól, hogy bármilyen párhuzamot vonjanak közte és Orbán Viktor között.

Akkor merre indulhat még el a Smer? Megpróbálhatja újjáteremteni a láthatatlan, de gondoskodó és mindenhol jelen levő, a gyengéket felkaroló, munkát adó kormány képét. Ezt a célkitűzést végső esetben akkor is meg lehet valósítani, ha végül senki nem közösködik a baloldali párttal. Koalíciós partnerre így is nagy szükség van, ugyanis ha jönnek a nehézségek, valakire át kell hárítani a felelősséget. Innentől fogva pedig a jobboldali pártok problémája, hogy mérlegeljék a kormányszereppel járó kockázatokat és előnyöket. Abban biztosak lehetnek, hogy a Smerrel március után – a kereskedelmi tévéből átszivárgó kifejezéssel élve – mindig és minden körülmények között számolniuk kell.