Schengen vagy a Genfi Konvenció

Az Európai Unióba irányuló menekültáradatnak eddig semmilyen intézkedéssel nem sikerült gátat szabni, és erre az eddig beharangozott lépések sem igazán alkalmasak. A probléma gyökere, hogy a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi konvenció értelmében az „üldözéstől való megalapozott félelemmel“ érkezőket megilleti a védelem, őket nem lehet kiutasítani.  A fejlett államok bőkezű jóléti rendszere és szolgáltatásai nyitva állnak előttük, és ez mágnesként vonzza őket. Amíg ez így marad, a menekülthullám nem csökkenthető elfogadható szintre adminisztratív meg határrendészeti eszközökkel.  A fejlett államok persze eléggé képmutatóak, mert eleve csak azoknak adnak menekültstátust, akik eljutnak a területükre. Az EU-ban a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy azoknak, akik képesek több ezer eurót fizetni az embercsempészeknek.  Az igazán elvszerű hozzáállás az lenne, ha a többi menekültet is ideszállítanánk, másrészt viszont ez lenne az igazi katasztrófa: nem milliós, hanem tízmilliós menekültáradat érkezne. Az is gyakran előfordul, hogy az Európai Unió olyan országokkal köt toloncegyezményeket, amelyek finoman szólva sem a demokrácia bajnokai. Így akarják jelenleg visszazsuppolni például a Marokkóból, Algériából, Tunéziából érkező „nem igazi menekülteket, akik valójában gazdasági bevándorlók“. Tavaly azonban a helyzet odáig fajult, hogy már az „igazi menekültek“, a „tankönyvszerű esetek“ száma is túllépte számos ország abszorpciós kapacitását (svéd, német, osztrák példák). Egyszerűen fizikailag nincs hova tenni őket, a felmerülő költségekről nem is beszélve. A gond az, hogy a Genfi Konvenció, meg az azon alapuló uniós és nemzeti menekültjogi szabályok nem veszik figyelembe a befogadási kapacitást. Vagyis ha tízmillióan jönnek, akkor is mindenkit be kell, be kellene fogadni.  Ha a jelenlegi mértékben folytatódik a menekültek beáramlása, annak beláthatatlan következményei lehetnek: Schengen szétesése, a bevándorlásellenes populista pártok további erősödése, a növekvő európai muszlim népességhez kapcsolódó problémák (jogállam és emberi jogok elutasítása, gettósodás, munkanélküliség, iszlamista radikalizmus és terrorizmus) eszkalációja. Ez az elegy az egész uniót szétrobbanthatja. Komolyan el kellene gondolkodni a Genfi Konvenció hatályának korlátozásán, kizárólag Európa területére. Az azon kívülről érkezők nem számíthatnának menekültstátusra - ami persze nem jelenti azt, hogy az Európai Unió és külön a tagországai nem nyújtanának másféle segítséget.  Bár a javaslat túl meredeknek tűnhet, valójában csak visszatérést jelentene az eredeti genfi egyezményhez, amelyben pontosan ilyen területi korlát volt, ez csak az 1967-ben hozzácsatolt New York-i Jegyzőkönyvvel szűnt meg.