Rózsás Ekel

Az első esetben kevés adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy minősítsük a kormánybiztos állásfoglalását. Ezt ő maga is elismeri, mondván, csak az internetes fórumokon megjelent felháborító véleményekre reagált. Csak egy apró megjegyzést ehhez: ilyes vélekedésekhez jó lesz hozzászoknia, vagy kijelölni valakit a csapatából, aki a felháborító véleményekre reagál, miközben persze jó, ha figyelembe veszi: ennek az illetőnek semmi egyébre nem marad ideje.

A kétnyelvűséggel kapcsolatos nyilatkozata már inkább a lényeget érintő. Emlékeztetőül: a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom felújította és kicsinosította az ekeli vasútállomás épületét és környékét. Akinek ugyanis ez lett volna a dolga: a szlovák vasúttársaságnak, az nem törődött vele. Csak akkor kezdett az állomással foglalkozni, amikor a szlovák megnevezése a magyarral is kibővült. Akkor viszont tényleg gyorsan intézkedtek, úgyhogy a magyar fölirat már másnap eltűnt a helyéről.

S akkor lássuk A. Nagy László nyilatkozatát! Azt írja: „a vasúti közlekedés kétnyelvűségének kérdése felelősségteljes és körültekintő hozzáállást kíván az érintettek részéről.” Mintha csak Fico nyilatkozatát olvasnám. Továbbá: „a jogi és adminisztratív akadályok felszámolása rendkívül fontos a nemzeti kisebbségek jelenleg is garantált nyelvi jogai szempontjából. Hivatalom már kezdeményezte az illetékesekkel való kapcsolatfelvételt, s készek vagyunk kidolgozni a vonatkozó jogi előírások módosítását s mindent megtenni elfogadtatásukért.” Amivel hivatalosan is elismerte, hogy a magyar felirat leszerelését illetően a szlovák vasutak jogszerűen járt el – az aktivisták pedig jogszerűtlenül kezdeményeztek.

Szerintem nem. A kisebbségi nyelvhasználati törvény ugyanis lex specialis törvény, abban speciális, hogy elsőbbséget élvez. A speciálisság elfogadtatása az érdekeltekkel való tárgyalások útján is lehetséges, ami mellesleg nemcsak gyorsabb, hanem hatékonyabb lehetőség is, mint új jogi normák kidolgozása vagy régiek módosítása. S biztosabb is, hisz tudjuk, a parlament még a legjobban előkészített jogi normákat is képes sima szavazással rosszakra változtatni.

Azt gondolom tehát, ez a példa jól jellemzi a jelenlegi szlovákiai helyzetet úgy általában: az állam nem törődik azzal, amivel törődnie kellene, de törődik azzal, amivel nem kellene. Ilyen esetekben a türelem rózsát terem. Itt és most konkrétan megtenné egy sima papírlapra kiírt magyar helységnév, akár egy közeli fára akasztva. Ha ez is eltűnik, újat kell készíteni. A nagy dolgokat ugyanis kis lépések előzik meg.

Juraj Hrabko