Rosszullétet okozó jóléti csomag

A három kormánypárt, folyamatosan figyelve a közvélemény-kutató intézetek által közzétett, számukra lehangoló adatokat, szinte verseng a népboldogító intézkedések kiötlése terén. A hatástanulmányokat, megalapozott pénzügyi számításokat többnyire nélkülöző, az ötletbörzéről kikerülő javallatok szárnyalásának csupán az szab határt, hogy már megint nem teljesül a nagy ígéretük, hogy végre-valahára kiegyensúlyozott költségvetése lesz az országnak.
„Abból nem laknak jól az emberek, ha a deficit egy százalék, vagy annyi se” – villantotta meg közgazdasági ismereteit a koalíció csörgősipkása, Andrej Danko. Az egyetlen politikai égtájat ismerő (kelet) nemzeti plagiátorral nemcsak azért kell foglalkozni, mert a kormányzati ciklus vége felé egyre nagyobb őrültségeket követ el, hanem azért is, mert éppen pártja terjesztette elő a legtöbb és legkevésbé kidolgozott népjóléti intézkedést. A fejetlenség jól látszik az élelmiszerek egy részére vonatkozó kisebb áfakulcs ügyében is. Már a parlament előtt fekszik a tervezet, miközben a derék nemzetiek most fogják csak pontosítani, ugyan milyen termékekre is vonatkozzon a 20-ról 10 százalékra csökkenő adó. A belengetett jóléti intézkedések között akad hasznos és kevéssé költséges is, hiszen az elsősök szüleinek tanévkezdésre szánt 100 euró alig 6 millió eurót tesz ki: ennél napi szinten több tűnik el nyomtalanul az államgépezet bugyraiban. Az ún. karácsonyi nyugdíjjal már nehéz mit kezdeni, ha visszavonnák, az garantáltan negatív reakciókat váltana ki. Ám a Smer tovább erőlteti és idén megduplázza – ez további 150 millió euróval terheli meg a kiürülőben levő államkasszát. A Híd javaslata az önkormányzatok berzenkedése ellenére racionálisnak tűnik, hiszen az adófizető polgárok adóterhét csökkentené némileg, ami azért indokolt, mert hiába nőnek mostanában viszonylag gyorsan a bérek (túlléptük az átlag 1000 eurót), a változatlan adók és járulékok jócskán lefaragnak a végösszegből.

A jóléti lépésekkel a politikai haszonlesés mellett minimum két baj van: az egyik, hogy nincsenek összefésülve, nem rendszerszintűek, hanem ötlet alapúak.

A másik, hogy nincs rá fedezet. Idén először zárt volna az államháztartás hiány nélkül, azonban mára nyilvánvalóvá vált, hogy ez megint nem sikerül. A Költségvetési Tanács egyenesen 955 millió eurónyi hiányról beszél, ami azt jelenti, hogy még a tavalyinál vagy a 2017-esnél is nagyobb lesz a deficit. Mindezt ráfoghatják arra, hogy kezd lassulni a gazdaság, így kisebb az adóbevétel, de ez csak féligazság. A másik fele az, hogy felülméretezték az állami cégek nyereségét, továbbá irreális bevételekkel is számoltak. E kategóriában újra az SNS a befutó: különadóval sújtotta volna az üzletláncokat, miközben az uniós versenyjog ezt nem teszi lehetővé. Az eKasa előkészítetlen bevezetése szintén a kormánykoalíció sara – ezzel újabb 60–70 millió euró esik ki. Összességében tehát úgy futunk neki a 2020-as választási évnek, hogy a minimális munkanélküliség és a csinos gazdasági növekedés ellenére sem vagyunk képesek kiegyensúlyozottan gazdálkodni, és még a be sem folyó pénzt is szétosztják a hatalmon lévők, cserében voksokat várva.